Tartozhatok valaha is a családjához? Fog valaha is családtagként tekinteni rám?

A barátnőm egy picivel idősebb tőlem és van két gyereke, és még van egy férje is. Nyílt kapcsolatban élnek, a férjének is van barátnője. Ám a kezdetektől fogva azt mondta/mondja nekem, hogy csak a legkisebb gyerek miatt vannak még együtt, mert nem tudná ilyen kis korában feldolgozni a válást. És azt is mondta, hogy velem képzeli el a jövőt, szóba került a közös gyerekvállalás is és azt mondta, hogy szeretne velem közös gyereket.

Ám amikor nemrég szóba került a közös jövő, akkor nem említett közös gyereket, és teljesen külön kezelt a képzeletében, mint a gyerekeit és az apukájukat.

Természetesen azonnal kérdőre vontam, és csak annyit válaszolt, hogy nem akar engem a gyerekeivel terhelni. (Én sohasem zárkóztam el attól, hogy segítsek neki a gyereknevelésben, ha elválnak és esetleg összeköltöznénk!)

Most hogy ez kiderült, természetesen örül neki, hogy így gondoltam, de bennem merült fel a kérdőjel: tudna engem valaha is családtagként kezelni?

úgy értem ha nemrég ilyen nagy gátat állított közém és a gyerekei közé, akkor mire számíthatok a jövőben? (hiába javította ki azt amit mondott, de felmerült benne az a gondolat, nem hiába mondta ki...)

Eddig mindig nagy reménnyel képzelődtem a jövőt illetően, és teljesen boldog voltam, hogy majd egy családként élhetünk és ha nem is lehetek a gyerekei apja, de jó kapcsolatban lehetek majd velük. Egy olyan kapcsolaton fantáziáltam mindig, ahol nincs gát, ahol nincs "Ő családja" és én, hanem ahol csak "mi" vagyunk.

Így már persze az is felmerült benne, hogy mindig 4.(!!!) leszek a rangsorban. (Első kettő a gyerekek, ami teljesen érthető!, a harmadik pedig az apjuk, amit már egy picit furcsállanék)

Most egy picit összetörtem és kipukkadt az a lufi, amibe eddig fújtam a jövőképeimet.

És hiába mondja, hogy nagyon örül neki, hogy így gondoltam a kapcsolatunkat és ő is úgy szeretné, mert ez így nem az igazi, hiszen miért választott külön ennyire a családjától a közel jövőben?

Azóta tartok attól, hogy nem lehetek majd olyan felszabadult náluk, vele és a gyerekeivel, mert nem tudom mikor dörgölnél az orrom alá, hogy az az Ő családja. És a közös gyerek is aggaszt egy kicsit. Hol szóba hozza és úgy látom rajta, hogy teljesen természetes számára, hol teljesen megfeledkezik róla, amikor a jövő szóba kerül.

12 évet volt együtt a férjével, szerintetek el tudja engedni? (én nem érzem, hogy hiányolná, hiszen 12 éve együtt élnek és teljesen összeszoktak. nem csoda, hogy betolakodónak érzem magam.

de hetente csak 1x-2x talizunk és arra az időre félre tudja tenni magában ezeket az érzéseket szerintem)

Minden komoly választ nagyon szépen köszönök!