Miért gondolják a szülők, hogy csak a gyereknek vannak "kötelezettségeik", neki (k) meg nincs?

Szerintem önző az ilyen ember és nem tudsz vele mit kezdeni. Az én férjem 10 évig nem látta az apját és képzeld el, hogy nálunk hatalmas változás állt be, mikor unokája született tőlünk. Mi kezdeményeztünk és utána szépen ment a dolog. Mondhatom, hogy nagyon jó a kapcsolatunk azóta. Talán ez segítene...nem tudom, hogy mikor találkoztatok utoljára.

Utolsónak mondanám, hogy aki együtt van 25 éve valakivel, az ált. nem a vagyonra megy. Azért ne lássunk már mindenbe csak a rosszat. Ha valaki már ennyi ideje a párjával van, joga van megházasodni, nem?

Persze, igen, de ha valaki 25 éve együtt van valakivel, akkor az is jogában állna, hogy ismerje az illető családját, előző életét, netán saját lányának tekintse a férje lányát is, és ha a férje egy önző, akkor ő törődjön, kapcsolatot tartson a férje családjával, unokájával is akár.

Mert szerinted miről szól 25 év után egy házasság két tanúval, amiről az előző család nem tud? A fellángoló szerelemről?

De mindegy, igazából el sem tudom képzelni, hogy az önző emberek mit és hogyan gondolnak? Akár az apuka, akár az "új" feleség.

A kérdésedet elolvastam, a hozzászólásokat majd csak utólag fogom, hogy a hirtelen kialakult mondanivalómat ne befolyásolják.

A téma nem ismeretlen, a szüleim kamaszkoromban elváltak. Apámnak a nőkön és az italon kívül senki nem létezett. Még a hugom temetésére sem jött el. Összefutottunk a buszon: én talpig feketében, ő két "jó" nővel. Hancúroztak, nevetgéltek tovább. Én meg ott álltam, kapaszkodtam és önuralomért imátkoztam, hogy rájuk ne üvöltsek.

Aztán mikor apám meghalt, megkaptam a felszólítást hogy temettessem el.

Anyám detto ugyanez: szültem, nemhogy nem törődött velem, addig szekált, hogy magas cukorral kórházba kerültem. A fiam 9 hónapos de anyám még nem látta. Azt üvöltötte, minek szarok majd negyven évesen gyereket, hogy fogom akkor én őt gondozni (jelzem semmi baja egyenlőre).

Nem rágom magam rajtuk. Már megbeszélni sem akarok semmit, próbáltam, igazad van, veszekedés a vége (ők mindent megtettek én meg háládatlan gyermek vagyok, döglöttem volna meg aprócska koromban! ez a vége). Az ilyen emberekkel soha nem lesz meg az a szülő-gyermek viszony (később meg nagyszülő-unoka) viszony, amiről te vagy én álmodunk.

Egyet tudunk tenni: okulunk a helyzetből és megfogadjuk: mi soha nem fogunk ilyen állat módjára viselkedni. Egyetlen módot tudok: megmutatni, hogy hogyan kell gondos, szerető szülőnek lenni.

Leirom az en tortenetemet, hatha tudok segiteni neked vele.

En 6 eves voltam amikor elvaltak a szuleim. 1-2 evig elt ebbe a varosba, ahol en is. aztan elkoltozott a szulo varosaba mamamhoz. Majdnem minden vakacioba ott voltam nala, hol jol, hol rosszul telt de el voltunk egymassal. Szerencsere nem volt noje amikor ott voltam. De szulinapomra se a nevnapomra nem kuldott egy kepeslapot sem. Ja! Gyerektartast soha nem fizetett.

Aztan en is gyereket szultem, irtam neki szamtalan levelet (nem volt nett sem telefon) de egyre sem valaszolt!

Aztan amikor a lanyom 1 eves volt akkor meglatogatott egy nocivel, tokreszegen es azt mondta, hogy a lanyomat elviszi es felneveli :)) Persze egy kicsit ossze vesztunk, hogy sok evig nem talalkoztunk es akkor mit akar az en gyerekemtol, amikor ott voltam akkor nem torodott velem akkor most ne akarjon semmit... Szoval ossze vesztunk, meg olyanokat mondott amiket nem kellett volna, meg en is! Azutan nem talalkoztunk.

Hanem 1 ev mulva mentem a temetesere....

Azota is banom, hogy miert nem tudtunk normalisan beszelni egymassal.

Szerintem ne haragudj ra, ha tudod latogasd gyakrabban, en is azt tennem de mar keso!