Önző vagyok mert nem akarom befogadni párom nagyapját? Vagy mi erről a dologról a véleményetek?

Nem vagy önző, de meg kell értened, hogy neki meg fontos a nagyapja. Ő is biztos meg fogja érteni, hogy te meg ezt nem akarod. Ez most ronda kérdés lesz, de mennyi idős a nagyapa? Mert ha már 80 körül, akkor nincs sok ideje hátra, és azt a pár évét leélhetné békében, úgy, hogy gondoskodnak róla. Ti meg fiatalok vagytok még (nem írtad, mennyi idős vagy, de gondolom, te is 23 körül), akkor is évtizedek állnak előttetek, ha nem költöztök össze most rögtön.

Elég gáz, hogy a család ezt a párod nyakába sózza, de a nagyapának is jobb, ha olyan gondoskodik róla, aki szereti, nem olyan, aki csak kötelességből.

Amúgy valószínűleg vele azért könnyebb az ember dolga, mert akinek amputálták a lábát, az attól még szellemileg ép és pelenkázni sem okvetlenül kell, inkább csak ilyenekről lehet szó, hogy átsegíteni a tolószékbe, amikor felkel, ilyenek.

"Azt akarja, hogy költözzünk abba a városba ahol a nagyapa él vagy egyenesen költözzünk hozzá."

Ez ellentmondásban van azzal hogy nem akar veled még összeköltözni.

A te részedről nem szükséges részt venni a bácsi ápolásában, hisz nem vagytok még egy család, nem vagy a felesége. Akkor egy kicsit más lenne a helyzet.

Viszont a párodnak nem tehetsz szemrehányást azért, mert gondoskodik róla...Tudod, elég szégyen az, hogy ő felnevelt 2 gyereket, van 6 unokája (gondolom a mama már nem élhet), és most ennyi embernek gondot jelent egy, EGYETLEN EGY ember ellátása....

Megértelek egy részről, mert a ti kapcsolatotok bánná az együttélést és bizony akkor tőled is elvárná a párod, hogy vedd ki a részed. A normális az lenne, ha be lenne osztva ennyi ember között a bácsi ellátása, így senkire nem hárulna akkora teher...de hát az élet már csak ilyen...

A családalapítás távolabbi jövő, hisz még nem is éltetek együtt, most még nem mondhatod azt,hogy mi lenne ha lenne gyereketek...stb.

Nem "bánthatod" azért a párodat, mert szereti a nagyapját, ez nagy hiba lenne és valószínűleg el is veszítenéd őt, mondjuk ki jogosan.

A jó megoldás? Téged nézve (részben megértve) az egy városba költözés a fiúnak sokkal jobb lenne, viszont az együttlakást nem javaslom. Nem lenne jó vége és olyan terhet vállalnál fel, ami valójában a többi 5 unokára tartozna...De ne félj, abban biztos vagyok, ha az örökségről lesz majd szó (reméljük még odébb van), akkor előkerülnek...Tényleg, miért nem köttök vele eltartási szerződést? Ha már csak a te párod vállalja...ezt megérdemelné.

Ha ennyire számba vettél mindent, akkor talán másik férfi után kellene nézned, mert a párod minden egyes visszahátrálásodat nem fogja jó szemmel nézni....Mindenre van kész válaszod....ezt azért nem, azt azért nem.

Sajnos, el kell fogadnod, hogy a párod szereti őt, és ha választania kell, talán hoppon maradsz, mert akkor megkérdezi hogy milyen ember vagy,hogy semmi sem jó neked...

Szia!

Én is kb. annyi idős vagyok mint a párod, és én is a 89 éves nagymamámmal lakom. Meg tudlak érteni, hogy nem szeretnél odaköltözni a nagypapához. De ha szereted a párodat, akkor meg tudod érteni, hogy ez neki nagyon fontos lenne. Nehéz lenne neki választani a barátnője és a nagypapája között, és ezt nem kérheted tőle! Szerintem az lenne a legjobb megoldás (és én ezt minden gond nélkül megtenném a páromnak), ha abba a városba költöznétek ahol a nagypapa lakik, tőle 10-15 percre. Így a párodnak nem kellene sokat sétálnia, kocsikáznia hozzá, és a nagypapa is boldog lenne, ha esetleg bajban lenne tudná, hogy 10 perc alatt ott az unokája. És a leírtak alapján a párod elég idő töltene veled/veletek.

Szerintem gondolkozz el rajta, lehet, hogy a gyerekeitek is majd imádnak menni a dédihez és te is megszeretet, és boldogan éltek a pároddal.