37 évesen házasság. Miért kell úgy beszélni most már róla mintha "Az Isten lábát" fogta volna meg?

"Én egyetértek veled, és nem is értem mások miért szólnak bele, de attól még ez az oka. "

De hat en ertem, de ez az ertes avval jar, hogy feladom azt a vilagkepemet, hogy "ők csak jót akarnak".

Szerintem igenis a valodi oka az, hogy tokeletesen hianyzik beloluk az empatia a gyerekeik erzesei irant, es nem is az o boldogsagukat tartjak szem elott emiatt.

Ebbol az egeszbol annyit ertenek, es annyit elnek meg, hogy csak maguknak akarjak kibulizni, hogy ŐKET ne szólják meg! Es bele sem gondolnak, mit erez a gyerek, akit felaldoznak ennek erdekeben!

Azért 37 évesen kicsit túlzásnak érzem a 150 fos habos-babos eskuvot.

Ne foglalkozz veluk, azok régi idok voltak, ok még abban élnek és megváltozni nem fognak.

Van egy vicc is:

Régen az eskuvokon az oregasszonyok mindig csipkedték az arcom, hogy "Te leszel a kovetkezo". Szerencsére már abbahagyták mióta én is ezt csinálom nekik a temetéseken.

Kérdező! Szerintem igazad van! Gondolj csak bele, ha a rokonod "elérte" a célját 37 évesen azzal, hogy feleség lett és álomlagzit rendezhetett, akkor ezek összességében önző célok voltak: ő legyen feleség, az ő zenéje legyen a lagzin, ott, ahol ő akarja... ráadásul 10-12 évre előre, amikor még a pasit se ismerte hozzá??? Nem lennék szívesen olyan anya gyereke, akinek ennyire "én"-központúak a céljai, és a hozzá szükséges társ mintha nem is lenne lényeg. Mintha nem is a (cseppet sem ifjú) párt ünnepelnék, hanem a rokonodat, aki végre talált egy megfelelő társat, akit felhasználhat a személyes céljai elérésére. Mert ha az lenne a nagy szám, hogy végre, 37 évesen megtalálta azt, akit igazán tud szeretni és akinek oda tudja adni az életét, az szép, de ahogy írod, itt nem erről van szó. És nagyon jól látod, hogy az esküvő nem a cél, hanem inkább egy fordulópont, az élet megy tovább, csak másként, és lesznek bőven nehézségek biztosan.

Ezért gondolom azt, hogy nagyon romboló, amit szuggerálni próbálnak a rokonaid, hogy menj mielőbb férjhez, hiszen akkor egyre kevésbé lesz az a lényeg, hogy kihez, inkább az, hogy te legyél már feleség, ne szégyenkezz itt "vénlányként". 22 évesen amúgy semmiről nem késtél el, szerintem a 25 év alatti lányok közül is csak nagyon kevesen érettek házasságra szellemi, lelki és anyagi okokból (de testileg igen).

Szóval próbáld elengedni ezeket a hülyeségeket a füled mellett, és keress tovább türelmesen.

25f

bizonyos kultúrkörökben a nőknek nem adatik meg más cél, minthogy férjhez menjenek és gyereket szüljenek. ezért ők ebből próbálják kihozni a maximumot, és lenéznek mindenkit, aki nem úgy gondolkodik mint ők.

engem is nyaggatnak a beszűkült vidéki rokonaim a házassággal, mert képtelenek megérteni, hogy nekem egyáltalán nem fontos.

szerintem sem az az érdem, hogy valaki milliós lagzit csinál, hanem az, hogy a hétköznapokat hogyan éli meg a párjával, és milyen a kapcsolat minősége.

Hát, ha ő már 10 éve ezt tervezgette, amikor gondolom még nem is ismerte a pasit, akkor tényleg mondhatják, hogy "elérte a célját". (Én is ismertem ilyen esküvőmániás nőt.) Más kérdés lenne, ha akkor mondanák, amikor egy nő nem különösebben házasságpárti, csak a pasi kedvéért belemegy...

"Azért 37 évesen kicsit túlzásnak érzem a 150 fos habos-babos eskuvot."

Miért, mikor nem túlzás? 20 évesen, anyuci-apuci pénzén? A saját pénzeden megrendezni ekkora felhajtást szerintem sokkal menőbb.