Mit képzel magáról, hogy ilyeneket mond? Jogosan mondja?

Ott ült mellettem. Annyit mondott, ő rám bízza ezeket a dolgokat. Mármint hogy eldöntöm egyedül, hogy otthagyom-e a munkát vagy sem. Ő ebbe nem szól bele.

Nagyon sokat bántotta őt is, nagyrészt ezért is élnek külön. De akkor is mindig azt mondja, hogy "De az anyám.." Így jár oda a pénz, a (számomra) kötelező látogatási idő, és hogy majdnem össze kellett költözni vele is. Na akkor meghaltam volna. Esküszöm.

Nincs köztünk semmilyen bizalmi viszony. Legalábbis részemről nincs, igyekszek kerülni mindennemű érintkezést vele, de néha muszáj menni, mert főz, és hív minket.. (Ráadásul olyanokat főz, amiket én nem szeretek és tudja, hogy nem szeretem, és ebben is anyu rontott el, hogy ilyeneket nekem nem főzött..) Pedig megoldjuk ketten.. Már tudok egy-két dolgot főzni, a barátom még többet.

És annyira zavar, hogy ilyeneket mond: "Neked még fel kell nőnöd hozzánk." és ehhez hasonlók.

Amíg középsulis voltam, nekem sem engedték... Vagyis egyáltalán nem beszéltünk róla.. Én nem akartam menni, ők meg nem küldtek.

Most mióta egyetemre járok, úgy van, ha akarok, akkor megyek dolgozni. Nem küldenek itt sem, de nem is mondják, hogy ne menjek. Egyszerűen az én dolgomnak tekintik ezt az egészet. Szerintem ez így teljesen normális. Ja és ha véletlenül mi otthon megszorulnánk, nem hiszem, hogy elküldenének dolgozni. Pedig aztán annak több értelmét és igazságát látnám, minthogy ez a nő elküld engem dolgozni.... Vagy nincs igazam?