Mi a véleményetek erről, igaz? Van rá példa a környezetedből?

Nem azt írtam, hogy mindent el tudok vele érni, de ha már a saját lelki békémet elértem, az már valami. Korábban aludni sem tudtam, mert mindig valakire haragudtam, mindig volt valaki a környezetemben, aki fel tudott idegesíteni, de rá kellett ismernem, hogy biztos van bennem is némi agresszió. Van pl. egy családtagom, akit korábban nehezen tudtam elviselni. Nem mondom, hogy utált korábban, de voltak összetűzéseink, ezen kívül van sok idegesítő dolga, ezért amikor már a találkozás ötlete is felmerült én már előre húztam magam ,hogy majd megint biztos így lesz, meg úgy lesz, meg felidegesít. Aztán legutóbb elhatároztam, hogy nem fogom elrontani a több napos együttlétet az ellenszenves gondolataimmal, elfogadom majd, hogy ő ilyen és kész. Tehát nem elhatároztam, hogy szeretni fogom, mert érdekem, egyszerűen eldöntöttem ,hogy nem húzom fel magam. És láss csodát, nagyon jól éreztük magunkat együtt és napról napra átváltozott az érzésem valós szeretetté. Nem hinném, hogy az idézet nyálas, mert szeretet erejéről szól. Szeretet nélkül nem is volnának már emberek a földön, a szeretet nem nyálas dolog. Valóban nem definiálható, talán épp ezért annyira kimeríthetetlen téma a költészetben. Hogy mi a szeretet példák sokaságát lehet felhozni rá, de egy mondatban körül írni lehetetlen. Eltervezni sem lehet, hogy kit fogunk megszeretni és kit nem, de nyitott szívvel, megértéssel könnyebben alakul át valami szeretetté, mit ha elutasítás van bennünk.

Hülyeség. Jelen példám is ezt mutatja.

Szerintem igaz lehet :)