Szerintetek lehet anyós és meny között jó kapcsolat? Az én anyósom engem kikészít!

Nem olvastam végig a kommenteket, de a kérdésre válaszolva lehet.

Nekem anyósommal jó a kapcsolatom (inkább a húga az aki mindenbe bele akarja ütni az orrát).

Mondtam is anyósomnak, hogy összetehetem a két kezem, hogy ilyen a kapcsolatunk. Erre csak legyintett, hogy azért ő sem egy angyal.

Nyilván nem az, de lehetne sokkal rosszabb a viszonyunk.

Én ki merem mondani, hogy szeretem az anyósomat!

Lekopogom, eddig se a "jelöltekkel", se a tényleges anyósommal nincs gondom.

Intelligens nő, ha kell kritizál is, de udvariasan és tényszerűen. Ha kicsit valamivel túllő a célon és viccesen közelítek, akkor észbe kap és leáll. Konfliktusom még nem volt vele.

Pedig tartottam tőle, ugyanis ez a férjem második házassága és az első feleséggel utálták egymást. Mint később kiderült, volt alapja, mert eléggé harsány, egocentrikus, másokat ugráltató stílusa volt (van), velük is tiszteletlen volt.

Én se vagyok jóban a hölggyel (a közös gyerekük miatt teljesen nem elkerülhető a kontakt), de ezzel mindenki tisztában van, a férjem is odafigyel, hogy lehetőleg ne találkozzunk.

Anyósomnak egyszer valamilyen megnyilvánulásomra kicsúszott a száján, hogy "pont olyan vagy, mint az XY (előző feleség)". Nagyon csúnyán nézhettem rá, mert azonnal elnézést kért, mondta, hogy előbb beszélt, mint gondolkodott és nem úgy értette. Azóta kínosan ügyel erre, mert tudja, hogy ezzel nagyon meg tudna sérteni.

A kritikákban pedig nem látok rosszindulatot, egyszerűen mert úgy tálalja - én pedig tisztában vagyok vele, hogy nem kötekedésből mondja. "Szerintem arra figyelhetnél, hogy ne így csináld, hanem inkább úgy, mert az célravezetőbb." - 80%-ban igaza is szokott lenni, ha nem értek vele egyet, őt is meg lehet győzni.

Kedvencem az volt, amikor megmondtuk, hogy esküvő, de szűk körben. Elsőként apámat kellett leszerelni, hogy neeem, nem pénzügyi okokból, mi szeretnénk így, felhajtás nélkül. Utána jött anyós, aki finoman próbálkozott: "és biztos nem akarsz fehér ruhát sem..?" "nem, köszönöm" "de legalább fátyolt...?" "azért annyira ronda nem vagyok, hogy le kelljen takarni!"

Itt elnevette magát, mondta, hogy velem nem lehet komolyan beszélni (szintén nevetve) és elköszönt.

Az is nagyon bevált, hogy önkritikus vagyok. Ha férjem gyerekkori kedvencét főzöm, akkor felhívom és kikérdezem, hogy miként csinálja. Rendszeresen visszahív másnap és megkérdezi hogy sikerült, stb. Amikor egyszer meghívtam őket vacsorázni, mondtam, hogy a biztonság kedvéért otthon legyen készenlétben kaja, mert az ehetőségért még nem merek felelősséget vállalni, bár a szándék megvan. Egyértelműen nem lett mestermű a kaja, mégis olyan ovációval dicsérték, mintha 50 éve szakács lennék.

Ha már a párod is beszélt az anyjával és ezek után sincs változás, akkor csak annyit tudsz tenni, hogy türelmes leszel. Hátha megváltozik idővel és abba hagy a szokásával.

Apósod él? Ő mit szól ehhez?

Mióta vagytok házasok? Csak azért kérdem, mert ha friss akkor lehet azért csinálja.

Amúgy az első kérdésedre a válaszom, igen lehet jó viszony anyós és meny között.

Mi nagyon jóban vagyunk, soha nem volt vitánk, soha nem szól bele semmibe. Ha vele megyek mondjuk vásárolni és egy olyan embernek mutat be akit nem ismerek még büszke, hogy a menye vagyok.

Sógornőmnek is nagyon jó a kapcsolata vele. Szerencsések vagyunk. Mondhatjuk, hogy ő a legjobb anyós! :)

hát..igaz h nem volt még soha igazi anyósom, de az összes volt párom anyukájával remekül kijöttem...és a mostani párom anyukáját is nagyon nagyon szeretem, ő is engem...nem mond rólam soha semmi rosszat, nem tesz nekem keresztbe, sőt ha a fia vmivel megbánt, még mellém is áll...szóval..én nem tudom elképzelni, hogy hogy lehet rossz egy anyós-meny kapcsolat...vagy nekem volt mindig szerencsém (pedig nem...volt olyan párom anyuka, aki cseppet sem volt kedves..mégse volt gondom vele...)...vagy csupán tudok viselkedni...már bocsánat...

23L