Nagymamák, más az ha a lányotok szüli az unokát, mint ha a menyetek? Előfordult mással is, hogy a menye szülés után kezdte kimutatni az igazi, rosszabbik énjét és ez teljesen váratlanul érte őt?

16.07 vagyok.

Amit leírtál az anyukád és a sógornőd viszonyáról, az tényleg nem hangzik valami jól. Ebben abszolút igazat adok neked.

DE. A másik: ha majd lesz saját gyereked, rájössz, mennyire nem számít, hogy valaki tudja, hogyan fogjon meg egy babát stb. Mert ha nem bízol meg benne,lehet akár a szuperdadus is, a fél szemed mindig rajtuk lesz.

Ez egy olyan dolog, hogy ha te vagy az anyja, tudni fogod, hogyan, miként, mire van szüksége annak a babának, és kész.

Nekem is volt olyan barátnőm, vagy még régi kollégám is, akinek simán a kezébe adtam a babát, de pl anyósomnak a mai napig nem szívesen. Elmondom, miért: (és ez csak egy példa)

Anyósom 3 gyereket nevelt fel, és a fiam a 4. unokája. Nyilván tisztában van az alapvető dolgokkal, ennek ellenére otthagyta felügyelet nélkül az alvó 6 hónaposomat a kanapén, mikor nagyon jól tudta, hogy a gyerek már rég forog, tehát álmában simán leeshetett volna a járólapra. A fiam már másfél, de ha tehetem, egy pillanatra sem hagyom őket kettesben, mert nem bízom meg benne.

Ez pedig független a nem felhőtlen viszonyunktól.

Megint 16.07 vagyok, közben eszembe jutott még egy sztori a meny-sógornő nézőponttal kapcsolatosan! (bár gondolom nálatok tényleg más a helyzet)

NA. A fiam kicsi volt még, talán 2 hónapos, mentünk vele anyóshoz. Tavasz volt, a baba azért ugye rétegesen öltöztetve, sapka, kiskabát stb. Bent levettük a felesleges ruhadarabokat. Éppen anyós kezében volt, mikor anyós egyszercsak kiment a bejárati ajtón vele, és hátraszólt, hogy csak átszalad megmutatni a szomszédnak.

Én ott álltam a nappali közepén totál ledöbbenve, és mondtam a férjemnek, hogy ez volt az első és utolsó ilyen alkalom...a sógornőm megkérdezte, mi a baj, mert hát ő a ilyesmin sosem akadt ki. (neki nagyobb lányai vannak)

Hú. És akkor tudtam, hogy ő most hülye p.csának gondol, és könyvel el, aki még ennyit sem akar engedni az anyósnak.

Pedig csak annyi volt a bajom, hogy

1. a baba nem volt felöltöztetve, de még csak a sapkát sem adta rá vissza.

2. Nem kérdezte meg. Most, hogy nagyobb a fiam, ez is elég, hogy így szól anyám vagy anyós, de azért a 2 hónapos babánál szerintem meg kellene kérdezni legalább az egyik szülőt.

Ennyi, tényleg nem rabolom tovább az időd, és igen, igazad van, az esélyt meg kell adni.

kedves 16.07, tökéletesen igazad van, ugyanilyen jellegű dolgokon vagyok kiakadva, sőt, engem már az is kiborít, ha figyelembe se veszik (anyósom sem, anyám sem), h pl. a babának ennie vagy aludnia kell, vagy akár azt, h nyűgösebb napja van, veszik föl, teszik le, rángatják, és ha ezt már nem engedem, akkor idegtépő hangon gagyarásznak a fejénél egészen addig, amíg a gyerekem sírva nem fakad. akkor megsértődnek, és elmenetben megjegyzik, hogy egyébként cumi kell a szájába.

na én ettől kapom a sikítófrászt.

a 4 hónap alatt, amióta a kicsim megszületett, anyámmal 2340-szer, anyósommal 123-szor vesztem össze, én lehetnék a címkérdésben szereplő meny, mert annyira elegem van, hogy már akkor görcsben vagyok, ha hozzájuk indulunk. pedig anyósom alapjában véve rendes asszony, és kedves is, de én ugyanígy állíthatnám, h most ismerszik meg a valódi énje: erőszakos, tapintatlan, sértődékeny, és sokszor képmutató.

minden friss nagymaminak üzenem, hogy fogják vissza magukban azt a rettentő igyekezetet, amivel az újszülött v. pár hós unokát le akarják rohanni, ne legyenek olyan önzők, és főleg ne csak saját szerepükre koncentráljanak! és fogják föl, h a baba nem játékszer, amit az anyuka "otthon úgyis fogdos eleget".

Már elég régen írtak ide,de gondoltam én is elmondom a kis sztorimat.

Két éves a lányom,jól kijöttem anyósommal szülés elött.Úgy volt anyuéknál lakunk szülés után,nem is volt probléma míg meg nem született,egy hetes volt a lányom ilyenkor még látogatokat sem szívesen fogadnak a friss szülők,nekünk el kellett utazni anyosomékhoz ebédre,eszükbe sem jutott,hogy nekik kellene látógatóba jönni,itt már tudnom kellet volna,hogy anyura is féltékeny,hogy miért ott lakunk miért nem náluk(azért nem mert a férjem 30-éves huga még mindig ott lakik ,nem dolgozik csak lehuzza őket és persze ő az anyos babálya ,ő a másik nagy problémánk ő az olaj a tűzre)Az utazás lehet a császáromnak sem tett jót,2 napra rá mélyvénás trombózist kaptam,1 hónap korház a lányom nélkül :-( nagyon rosszul éltem meg! Az anyosom kapva kapott az alkalman magukhoz vitték a lányomat. Kijöttem a korházbol és ő mintha még mindig ott sem lennék nem engedte,hogy felvegyem,mindig sietett az etetéssel ő akarta megetetni nem engedte fürdetni,ha anyuék átjöttek látógatóba hozzám és az unokályukhoz alig vehették kézbe ő szabta meg ki meddig dajkálhatja. mikor átláttam a szitán szóltam szépen,hogy mostmár én csinálhassam, mondanom sem kell sértésnek vette és már jött azzal,hogy én nem engedem,hogy az unokályával foglalkozzon,nap közben nem tudta megetetni erre élyszakánként beosont a szobánkba felkeltette a lányom csak azért,hogy ő etethesse meg,na innentől álandosult a gyomoridegem és most a sogornőmről nem is beszélek! Aztán apukám agyvérzést kapott,meghalt én azt mondtam vissza költözünk anyuhoz,ezt is sértésnek vette azt mondta nem érti miért megyünk haza,csak elakarom vinni a lányt mert nem szeretek náluk lakni.Ezek után azt hiszem nem kell elmondanom miért változott meg a viszonyunk!

Így is hosszú lett a levelem,csak ezért nem folytatom,pedig a java csak ez után következett!!!

15-ös: úristen.. ennyire durva sztoriz azért még nem hallottam.. pokolian sajnálom, így ismeretlenül is.

én megfojtottam volna anyósom egy ilyen esetben. szó szerint!

mondjuk abba se mentem volna bele, h 1 hónapig náluk legyen a baba. de hát nem tudom, mennyire voltál beteg, milyen a férjed, a család, stb. nincs sok rosszabb annál, mint hogy szülés után ne lehess a babáddal hosszú ideig! :-(((

a nagymamává lett idős hölgyek esküszöm, mintha megbolondulnának ilyenkor, ha megszületik az unoka! tiszta szánalmas végignézni- főleg a saját anyámat, akit még szeretek is! nálunk is az volt, h kapkodták VOLNA ki a kezemből, de én az anyatigris mintaképe vagyok,és úgy vicsorogtam rájuk, h megtartották a tisztes távolságot. ilyet, h anyósom etesse a gyereket?????????? egyszer próbált valami nyilván tilosat adni neki, 7 hósan, mert arra már nem emlékezett, h szabad-e, és a hátam mögött tette, olyan fagyosan szóltam rá, h azóta se próbálkozott.

láttam egy francia filmet, amiben ez volt, h anyós szabotálja az anyuka etetését, lopva eteti a babát. akkor azt hittem, ez csak kitaláció, h felszítsa a kedélyeket.

15-ös vagyok

Köszi az együtt érzést.Igazábol amíg korházban voltam nem éreztem gondnak,hogy náluk van a baba,a gondok akkor kezdődtek mikor haza jöttem és még mindig ő akart csinálni mindent. A férjem teljes mértékben melletem áll már nem egyszer veszett össze az annyával és még ő tiltott el anyosomtól,ő is tudja,hogy amit az annya művel az nem normális,meg már emlitettem a férjem huga a kendvenc!

Amugy a kérdésre válaszolva igen más ha a lány szűl gyereket,mert ha a lány mondja meg az annyának,hogy ne szoljon bele mindenbe azt a mama nem is veszi fel és a lánya mindent jól csinel az ő gyereke a legfantasztikusabb,viszont ha a meny szépen azt mondja még ha udvariassan is akkor is vérig van sértve és elhordja a menyét mindennek mert milyen tiszteletlen vele,ha a meny nem fogadja el a nevelési tanácsait azt hiszi elakarja tiltani a gyerektől és mert nem ugy nevelem ahogy azt a mama mondja már buta a gyerek,igen a lány gyereke az okos, szép a meny gyereke a buta!

És a kérdezőnek azt tanácsolom,hogy ne szoljon bele a testvére dolgaiba,hagyd,hogy ők oldják meg az anyukájával,mert hidd el nekem szülés után szivesebben beszélsz majd meg mindent az anyukáddal, és ez nem azt jelenti,hogy az anyosod ki akarod zárni(pedig ő azt fogja hinni) csak azt,hogy az anyukád nevelt fel és persze,hogy a lánynak az anyukája jut eszébe elöször és ez a normális,akkor jön a probléma ha anyosod nem éreti meg!

Egyébként,ha anyukádnak van anyósa és neki lánya az ő gyerekei a fantasztikus gyerekek és nem ti,és anyukád is végigjárta ezt az utat!

Az én anyósom elég érdekes ebben.A mai napig megvannak a ruhák, amiket a férjem hordott cirka 30 éve (oké, ő kötötte neki, de akkor is 30 év mégiscsak 30 év a ruha minőségében, divatban stb).

Állandóan azokat adatná rá, ha ott vannak hiába pakolok nekik ruhákat, megsértődik ha találkozáskor a gyerek nem az ő általa adott ruhákban van.

A férjem ovis zsákját ideadta és megsértődött mikor közöltük, hogy az oviban egyen-ovizsák van, nem hitte el.

Oké, ha nem az lett volna is vettem volna a gyereknek olyat ami neki tetszik és nem a 27 éves szakadt, fakó lila-zöld csíkos zsákot kapta volna de ezt ő nem tudja.

Laktunk náluk fél évet.Ha a gyerek nem akart aludni és jött azzal h éhes (vacsi után fél órával, amikor degeszre tömte magát) elhitte és minket szidott le a gyerek előtt, h éheztetjük meg kínozzuk.

Ha rosszat csinált a gyerek és rászóltunk megsértődött, mert mi az, hogy büntetés meg rászólás, hát gyerek....ha őt borította ki mert rosszalkodott akkor azért rinyált, h eszünkbe se jut rászólni....Mi az, hogy nem tömöm reggeltől estig édességgel mikor a gyerek azt akar enni....hülyeség az egészségesebb kaja....mi az, hogyha főztem ebédet (amit a gyerek is szeret) de ő éppen kitalálja h ezt meg azt enne nem állok neki azonnal azt adni neki....á, lehetne sorolni, ezek csak eszembe jutottak