Van olyan család, ahol a gyerekek a keresztnevükön szólítják a szülőket?

Nagyon furcsa, de van. Én is ismerek egy ma hatvanon felüli férfit, aki a édesanyját a keresztenevén szólítja. Nm valószínű, ogy az ilyen szülői döntés, inkább ráhagyás, ugyanis a kisded azt érzékeli, hogy a szülőjét úgy szólítja, s mint annyi mást, leutánozza. Picinek az én fiam is szólított engem a keresztnevemet, de valahogyan, ösztönösen összevonva: "Papa Gyuszi". Ennél aranyosab megszólítás viszont nem kell!! Ezt leszámítva, én a bensőséges viszony pártján állok, és a bensőséges viszony kifejezése az édesanya és az édesapa bármilyen formája.

Találkoztam már ilyennel, nekem fura.

A férjeméknél ez van. Nekem is furcsa, anyósomnak egyszer mondtuk, hogy mama (ugye az unokájának), de kikérte magának, hogy ő nem mama, hanem a keresztnevén kell szólítani. Szerintem minél fiatalabbnak akar hatni, de hát az időt nem lehet megállítani....

Kiskorukban, ovi alsó tagozat,engem is a keresztnevemen szólítottak a lányaim,mikor a fiam megszületett,utána lettem anyuci.olyan édesek voltak, hogy nem javitottam ki őket

Engem a fiam a keresztnevemen hív,de főleg akkor amikor valamiért hízelegni akar..Biztos mindenki átélte már hogy: "Drága egyetlen kicsi Katám megtennél nekem valamit....etc"...

En viccbol szoktam `Maaargit`-nak hivni anyukam (amolyan Besenyo Pistasan)

nekem nemszóltak érte anyuék sosem, 1x vhogy megmaradt bennem és azóta a keresztnevükön hívom őket, nem ők döntöttek így

Én a nagyapámat hívtam a keresztnevén először csak utánozva nagyanyám aztán megmaradt és nem tiltakozott, azt hitte így fiatalabb :)