A férjem féltékeny, mit tegyek?
Személyi asszisztensként kaptam állást, tényleg meg vagyok elégedve vele, jó a cég, jó a munka.
A főnökömtől sokan félnek, mert néha felidegeli magát valamin és néhány percig kiabál. Sértőt nem mond, csak saját magát felpörgeti.
Mivel én vagyok vele közvetlen munkakapcsolatban, próbáltam vele beszélni néha - sikerrel. Emberként én szimpatikusnak tartom, humánus és tisztában van a saját hibáival.
Amikor sikerült megtörnöm a jeget és úgy éreztem, hogy elfogadott és kezd bizalmasának tekinteni (pl adott egy paksaméta másolatot a személyes anyagiról, hogy ha valami történne vele, legyen aki tud intézkedni, mivel nem magyar és magyarul se beszél túl jól).
Ennek persze örültem, illetve mivel napi 8 órát töltök vele, értelemszerűen sok sztorim van róla.
A férjem elkezdett féltékenykedni, pedig oka nincs rá, emberileg tényleg kedvelem a főnökömet, de az apám lehetne. Próbáltam megbeszélni vele, hogy hadd örüljek már neki, hogy nem gyomorgörccsel, hanem örömmel járok be dolgozni, illetve vannak férfibarátaim, ne keverje a szezont a fazonnal.
A főnököm nemrég megkért, hogy az okmányirodában segítsek neki valamit elintézni, főleg, hogy nem beszél magyarul, ezért reggel ott találkoztunk és értelemszerűen bevitt utána a munkahelyre. A férjem itt kezdett el kissé féltékenykedni, hogy ez nem is a munkám része, meg miért fuvarozgat a főnököm... Egyrészt a munkám része, másrészt munkaidőben intéztük, harmadrészt ha ugyanabba az irodába megyünk, akkor tényleg az a logikus, hogy bevisz.
Egyik nap beteg is voltam,eljöttem a munkahelyemről, akkor délután felhívott a főnököm, hogy jól érzem-e magam, javult vagy romlott az állapotom. Aztán jobbulást kívánt és elköszönt.
Ez se tetszett a férjemnek, szerintem pedig egyszerűen egy kedves gesztus volt, esetleg burkoltan azért érdeklődhetett, hogy mikor számíthat rám.
Mindeközben a főnököm soha semmilyen módon nem közelített hozzám, tiszteletteljesen és kedvesen viselkedik, de semmi több. Sőt, a férjemről is szokott néha érdeklődni, ha valamit mesélek róla, akkor később rákérdez, hogy megoldódott-e az ügy, hogy van a férjem.
Mitöbb, egy külföldi autóvásárlásnál közvetve segített a férjemnek, mert felhívta a vele egy nemzetiségű tulajt, ellenőrízte, hogy nem bevándorló-e (akcentus, szóhasználat), majd lealkudta nagyon jó árra az autót -m mindezt saját költségen, szívességből.
Nem tudom, hogyan oldhatnám meg a helyzetet, mert a férjemmel nem szeretnék feszült pillanatokat, másrészt azt sem érzem jogosnak, hogy ok nélkül utálkozzak a főnökömre, aki egyrészt nagyon emberséges, másrészt a munkáltatóm és az egész napomat egy irodában töltöm vele.
válasza:Itt a legtöbb válaszoló ott van eltévedve, hogy a KÜLFÖLDI (gondolom nyugati, valószinüleg német vagy osztrák) fönököt a MAGYAR viselkedés alapján próbálja minösiteni.
Én már régen Németországban élek, és itt természetes, hogy egy fönök a beosztottjával baráti kapcsolatban van, szivességeket tesz neki (a FÖNÖK a TITKÁRNÖNEK, NEM forditva), pl. elviszi valahová autóval, de olyan jóformán ismeretlen, hogy kikezd a beosztottal - itt ugyanis a FÖNÖK lesz megbélyegezve, ha ilyesmi kiderül, akkor akár be is csukhatja a cégét, mert se alkalmazottat, se megrendelést nem kap többé.
Viszont óránként telefonálni sem lehet, a munkaidö alatt NINCS privát beszélgetés, sms, email - mert ezek felmondási okoknak számitanak, mondván, hogy munkaidöben DOLGOZNI kell. (Ami belefér, az ebédidöben egy felhivás, de az is csak röviden.)
Köszönöm a válaszokat, kaptam néhány jó tippet.
Utolsó két válaszolónak: nem, nem vagyok szerelmes a főnökömbe. Akkor se lennék, ha egyedülálló lennék és párt keresnék, mert nem az esetem.
Az "áradozás" pedig annak köszönhető, hogy eléggé be voltam tojva munkakeresés alatt, hogy milyen vágóhídra kerülök, így hatalmas megkönnyebbülés és öröm, hogy jó helyre kerültem és humánus bánásmódban van részem.
Emberileg igenis kedvelem a főnökömet. Szerelmes meg a férjembe vagyok.
Egyébként a férjem is pont ennyit beszél a főnökeiről (neki több is van), ebből kettő férfi, egy nő. Nála is egyértelműen arról van szó, hogy velük kommunikál a nap nagy részében (férjem középvezető, a főnökei a tulajdonosok, egyben felsővezetők).
Lehet megpróbálom összeismertetni őket, bár közös nyelv nincs.
Amit az egyik válaszoló írt, én is azt látom a főnökömön. Mivel nem családpárti, magányos farkas típus, amolyan pótcsaládnak tekint engem. Az elődöm néhány napig bent maradt az elején segíteni nekem, ő mondta egyszer viccesen, hogy nekik olyan volt a kapcsolatuk, mint egy szexmentes házasság. Az elődöm szintén férjezett, hozzá is barátság szintjén ragaszkodik a főnököm, néha meglátogatja a mai napig dumálni, vagy elhívja ebédelni. Viszont szinte mindig láttam, hogy érdeklődik név szerint a férjéről, a férje dolgairól. Úgy jött le, hogy ott az évek alatt a férjet is megismerte és vele is haveri viszonyban van.
Abban lehet valami, amit írt valaki, hogy esetleg "irigy". A féltékenykedés szerencsére nem durva, de szeretném az elején elkapni a dolgot.
A főnökömet egyébként apámhoz szoktam hasonlítani, nem csak a kora miatt, hanem azért is, mert apám nyugdíj előtt szintén felsővezető volt és amikor meséltem neki, röhögve mondta, hogy "gratulálok, kifogtad apádat főnöknek!". Nagyon hasonlóak az erényeik és a hibáik - ami előny, mert apám tapasztalatból tud tanácsokat adni, hogy ha ő úgy viselkedett, akkor az alkalmazott részéről az volt a jó hozzáállás, hogy...
Nem szándékosan, de a férjemnek is többször kiemeltem, hogy némely mozzanata a főnökömnek mennyire hasonlít apám viselkedésére, csak ugye más egy családtag "hülyeségeit" kezelni és más, ha munkáltatóként csinálja valaki ugyanezt.
Végiggondolva, talán nem is a főnök személyéről szól a férjem részéről a dolog, hanem az lehet mögötte, hogy hirtelen nagy változás volt ez. Mivel nagyon próbáltam megfelelni eleinte az ismeretlen környezetben, a gondolataim nagy része is ekörül forgott, még otthon is visszaelemezgettem, hogy ez jó volt, ez rossz volt, erre figyelni kell, ott elrontottam, ott jól csináltam, stb.
Illetve az első két hétben estére használhatatlan voltam, annyira lefáradtam mentálisan és fizikailag is - ajtóból estem az ágyba. Bár ezt előre jeleztem a férjemnek, hogy valószínűleg kell egy kis idő, amíg a szervezetem utoléri a jelenlegi terhelést, ne vegye magára.
Abban egyébként szerencsére partner, hogy a házimunkát külön kérés nélkül részben átvette, főleg, ha ő ér haza korábban. Bár ebben egyenlőségpárti, a férfi-női szerepek nem eszerint vannak leosztva. Hétvégén meg pihentségi alapon osztjuk, aki fáradtabb, az felmentést kap, a másik csinálja meg akkor. Nem számolgatjuk, de kb fele-fele arányban oszlik el hosszútávon ez.
Azt hiszem megfogadom azt a tanácsot, hogy a férjemre fogom - akár kicsit túlzóan is - fordítani az időmet és a figyelmemet is munkaidőn kívül.
08:10 - igen, nagyjából erről van szó nálam is. Bár ennél kicsit lazább a főnök, előre mondta, hogy náluk az a szokás, hogy ha magánügyet kell intézni és csak munkaidőben lehet, akkor reggel tegyem, két feltétellel: nem ütközik fontos reggeli programmal a munkahelyen, illetve szóljak előtte nap, hogy később érek be. Ezt csak "másfél" alkalommal használtam ki: egy okmányirodai ügyintézés miatt egy órát késtem (fenti szempontok figyelembevételével), illetve egyik reggel betelefonáltam, hogy ne haragudjon, de valami rosszat ettem és egyszerűen nem merek eltávolodni a fürdőszobától egyelőre. Ebből se volt gond, mondta, hogy megérti, csörögjek, ha már el tudok indulni, ha durvább az eset, akkor pedig menjek majd el orvoshoz.
A szívesség jelenség néha olyanban is mutatkozik, hogy pl önjáróan főz kávét, ha én kérdezek rá, hogy nem kér-e, akkor hálásan megköszöni a figyelmességet, de nem várja el. Viszont ha magának főz kávét, akkor el vagyok onnan zavarva, hogy nem béna, képes magának kávét főzni. Illetve ha én is kérek, akkor zokszó nélkül kettőt főz.
A magánhívások nincsenek letiltva, csak ne menjen a munka rovására, üresjáratban megengedett.
válasza:Mutasd meg neki a válaszokat.
A közvetlen főnököm nő, a cégtulaj férfi.A főnökasszony sokszor hazavisz.Szóval ez normális. Ha valaki beteg rendszeresen felhívja hogy hogy van. Mikor kórházban voltam napi 2 x hívott elmondta mi újság a cégnél pletykáltunk pedig az anyám lehetne. Ez mind semmi. A nagyfőnök aki férfi és az apám lehetne, állandóan megkérdezi hogy vagyunk, mikor megyek férjhez,nyíltan kimondja hogy jönni akar az esküvőre. Többször elmentünk vele kajálni a főnökasszonnyal. Mikor a főnökasszony nincs akkor én járom vele a határt tök egyedül( mezőgazdasági cég) és a páromnak soha nem jut eszébe. Pedig múltkor 3 órán át kocsiztunk nézve a vetést stb.. este 7 kor vitt haza, mert mondtam neki ha már így eljárt az idő . De a főnökasszonnyal ez rendszeres, heti 2x nem számít hogy vasárnap .És senkinek eszébe sem jut semmi.
Ha a pasi nem öreg lenne még megérteném kicsit a férjed de így? Ha meg olyan lennél hogy a pénzre hajtasz már kiderült volna korábban .Ezzel tönkre teszi a kapcsolatotokat.
válasza:12:53 vagyok
Ja és mikor nincs főnökasszony 1 hétig akkor naponta kb 20 x felhív a nagyfőnök hogy mi van.Nincs e baj mi újság, mindenki dolgozik e , figyeljek mindenre.
Itt nálunk rendszeresek a telefonok. Pl ma később kellett bejönnöm a munkahelyemre és a főnökasszony ébresztett telefonon hogy hányra kell jönnöm.
Az a baj hogy én nagyon megértelek mert benne vagyok ilyen cégél dolgozom, de aki nincs ilyenben annak furcsa lehet. De senkinek a felesége nem panaszkodik ha hívjuk munkahelyi ügyben a kollégákat, mert 15 emberből ketten vagyunk nők . Párom mikor idekerültem megfogadta nem lesz féltékeny,és sikerült is betartania . De sokkal jobb lett a helyzet mikor megismerkedett mindenkivel.Azóta pláne nincs még 1 kis féltékenység sem. A legjobb ha össze ismerteted őket.Javulni fog a helyzet. És megkell értenie a férjednek ahhoz hogy előrébb lépj bármikor is jó viszonyt kell kialakítani a főnökkel.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!