Hogyan nőnek/nőttek fel azok, akiknek értelmileg fogyatékos testvérük van? Milyen / milyen volt a gyermekkoruk?

Nekem is van egy elmebeteg testvérem ,paranoid skrizoféniában szenved. Anyám és apám teljesen kikészíti idegileg, állandóan dühöng, a lakásban szétveri a bútorokat, csillagászati rezsiszámlákat csinál! Kinyissa a vizet és nem zárja el, az órákig folyik, az összes villanyt felkapcsolja éjszaka, amikor anyuék lefekszenek, volt, hogy egy hónapban 40.000 Ft volt csak a vízdíj! Anyám és apám nyugdíja rá is megy a pazarlásra! Képzeljétek el, hogy van egy fogyatékos testvéretek, aki éjszaka kinyissa a csapokat és az reggelig folyik! Volt, hogy vagy 3 órát állt a zuhany alatt és engedte teljes keresz metszetben, ami csak a csövön kifért! A végén úgy kellett rátörni az ajtót! Ha nem ordibálunk vele, másnap is még a zuhany alatt állt volna!

Ti mit tennétek, ha ilyen fogyatékos gyereketek lenne? Sajnos a lipótmezei diliházat bezárzák....

Én egy 23 éves lány vagyok.. Nekem van egy 18 éves autista lány testvérem. Elég szar gyerekkorom volt emiatt, főleg hogy faluban lakunk, igy gyorsan hire megy mindennek.........

Amikor a húgom pici volt, aranyos volt stb, meg normál szülés volt, semmi komplikáció nem volt nála. Senki nem gondolta volna h beteg meg auti lesz. 2 évesen vették nála észre, hogy nem beszél, sokszor agressziv, meg nem lett szobatiszta se a mai napig. Én akkor 6 éves voltam vagy 7 mikor kiderült. Elfogadni nem tudtam a mai napig, de a rokonság, az ismerősök ellenünk fordultak, sokan gyerekek közül 1 kalap alá vettek a hugommal (de azért okos, értelmes vagyok, leérettségiztem, vn szakmám meg munkám is). Szüleimnek egy hatalmas tisztelet kijár, mert Apám mindvégig kiállt értünk. Engem rengeteget csúfoltak, bántottak ezért az iskolában meg megbámultak ha jöttek értem anyum meg a hugom kocsival, stb. a tanároknak hiába lett elmondva de semmi nem történt........ 14 évesen a sok kudarctól bántástól depressziós lettem, stb. Érzem hogy a szüleim se birják ha a hugom éjszaka örjöng, stb.. Én meg végképp nem. Szégyenlem a helyzetemet, hátteremet, még ha van 2 szerető szülőm, akik mindenbe mellettem állnak, de megmondtam már nekik hogy lehet h szemétség, de Én boldog felnőttkort akarok magamnak ha boldog gyerekkorom nem volt, és ha ők már nem lesznek Én nem fogok egy koloncot a nyakamba venni, és felelősséget is csak magamért meg a saját gyerekemért fogok vállalni... Jah és ha kiderül hogy auti vagy down-kóros lesz a gyerekem 10000% hogy inkább állami gondozásba adom, főleg ha már van egy helyes egészséges gyerekem, mert pont azzal nem fogok kitolni... Mielőtt bárki is elitélne amit írok, annak csak annyit hogy vegye megához 2 hétre a hugomat, pelenkázza, szolgálja ki, etesse és viselje el az örjöngéseit.

Azt mondják hogy egy testvér az Isten ajándéka, hát akkor Én ezt megcáfolnám.

29 éves nő vagyok. Van egy értelmi, mozgáskorlátozott fogyatékos öcsém. Gyerekkorom nagyon nehéz volt mivel nem értettem a szüleim miért nem foglalkoznak velem annyit. Általában tárgyilagosan fejezték ki a szeretetüket mivel időben nem tudták. Ez a mai napig is így van. Anyámat egy étterembe nem tudom elrángatni, mert mindig fáradt. Sokszor éreztem úgy, hogy hibás vagyok azért, mert nem tudok úgy viszonyulni az öcsémhez, ahogy sokak szerint "kéne". Tisztelem és becsülöm azokat az embereket akik életük végéig kiállnak beteg gyermekük/testvérük mellett, DE senki sem várhatja el a másiktól, hogy tovább cipelje a terheket. 0-24 órás felügyeletet igényel. Sokszor hisztizik, sír, éjjel felkel, forgatni kell, mint egy csecsemőt. Ezek mellett etetni, pelenkázni és sorolhatnám. Nagyon nehéz. Átmenetileg haza költöztem több, mint egy éve, de nagyon várom, hogy a saját életemet élhessem újra. Aki hasonlóan érez/gondolkodik tudja miről beszélek. Mindenkinek szíve joga eldönteni hogyan él! Nem kötelezhető SENKI arra, hogy ezt tovább vigye.

Elég régi ez a kérdés... de gondoltam megírom, hátha lesz olyan személy aki hasonló cipőben jár, mint én és végre tudok olyan emberrel beszélgetni aki tisztában van mit jelent egy ilyen helyzet.