Akkor jó egy kapcsolat, ha két fél ugyan annyi energiát rak bele? Ezt hogyan kell érteni? Írnátok nekem példát?

Tulajdonképpen igaz.

Ugyanakkor vannak helyzetek,amikor az egyik fél számára valami nagyon leterhelő dolog érkezik az életében,amihez a másiknak alkalmazkodni kell.Pl. munka, gyermek...Ha a másik sértődőset játszik,s nem támogatja párját egy ilyen szituban,bizony sok jóra ne számítson.Van,hogy az ilyen esetek sűrűn jönnek-tudni kell életben maradni.

Pl.amikor a pici fiunk született a párom munkanélküli volt- házitündérré vált.Én kellőképp pihenhettem,koncentrálhattam a gyerkőcre.Aztán napi 13 órás munkát talált,szabad napjaiban igyekszik babázni,de lehet hogy épp maszekol...szép lenne,ha neki állnék nyűglődni emiatt.Inkább átvállaltam az ő feladataiból olyanokat,amikkel időt spórolok neki.

Viszont egy kisikló párkapcsolatot csak akkor lehet a helyes vágányra visszaterelni,ha mindketten odateszik magukat.

Az a baj, hogy ha te sok energiát fektetsz be, ő meg alig valamit (nem érdekli a kapcsolat), az azt jelenti, hogy rohangálsz utána, körbeugrálod, megalázod magad, feladod a saját dolgaidat, csak hogy a nagy Ő ne szenvedjen hiányt. Úgy gondolod, hogy ez jó?

Ha mindketten úgy érzitek, hogy fontos a kapcsolat, figyeltek egymásra, az egy harmonikusabb, élhetőbb kapcsolat.

Az se jó, ha te csak úgy "érzed", hogy több energiát fektetsz bele, főleg ha ezt emlegeted is előtte vagy mások előtt. Biztos ismersz ilyen embert is, ez a "Bezzeg én mindent feladtam, te meg nem értékeled az én nagy áldozatodat" című lelki zsarolás.

van egy mondás: a szerelem egy fülű kosár és mindig az egyik fél viszi.

A lényeg, h váltogassák a párok a cipelést. Tehát ha te most többet teszel bele, nem baj, ha majd pár hónap múlva a párod tesz bele töbet, a párkapcsolatok dinamikája már csak ilyen, v semmilyen, ha sokáig csak az egyik fél cipel, aki be fog sokallni.

00:38-cal értek egyet. Igen, akkor jó, ha mindkét fél ugyanannyi energiát rak bele a kapcsolatba, de ennek nem feltétlenül kell egyidejűleg történnie. Ahogy előttem is írták, emberek vagyunk, néha boldogok, néha kevésbé, és amikor kevésbé, akkor senkinek nincs ereje a párját pátyolgatni, mert elfogyott otthon a chips.

Alkalmazkodni kell, mindkét félnek. Ez csak úgy működhet.