Mitől lettek ilyenek a szülők mostanában?

Liberálisabbak, csakhogy jobban tesznek a gyerekre valóban, mint régebben... ezért is van a sok buta, arcoskodó tini, aki még belőni sem tudja, hogy mikor élt Napóleon vagy Mátyás, de szájuk az van... félreértés ne essék, van kivétel szerencsére, több is, de sajnos a mai trend az, hogy teszünk a gyerek fejére, bambulja a hülye műsorokat, addig sem kell vele foglalkozni. A most 1-7 éveseknél ez a tendencia kissé visszaszorult már, ezek a szülők jobban odafigyelnek a gyerekre, a 12-17 közöttiek viszont sokszor butábbak, műveletlenebbek, mint a 8 éves keresztlányom vagy a testvérei...

Az, hogy nem hisznek a gyereknek, az mindig is volt... ennek társadalmi megfelelési kényszer is az oka, de ez már hosszabb téma.

Pontosan... gyerektartás az van, pénzelés van, de nevelésnek messze nem nevezném azt, amit a szülők többsége művel. Az, hogy pénzt ad a gyereknek, meg pl megjavítja a gépét, az nem nevelés... az a nevelés, ha eszméket, értékeket ad át a gyereknek, ha értelmes és becsületes, valamirevaló embert akar faragni a gyerekből, ha gondoskodik róla, ha lelkiekben is anya vagy apa a szülő, ha ottvan a gyereke mellett, mikor kell és ő egy biztos pontot jelent a gyerek életében, ha segíti őt mindenben. Ez pedig sok szülőből hiányzik. Az enyémeknek is kb az volt mindig is a nevelés, hogy enni adtak, esetleg egy kis zsebpénzt, a többit meg oldjam meg, ahogy akarom, persze ha cserébe egyszer az évben nem ugrálok úgy, ahogy ők fütyülnek, ha egyszer nem érek rá nekik dolgozni, mert egyetem, nyelvvizsga, akármi, már vagyok mindenféle sz*r ember, magyarán még elvárják, hogy csicskának álljunk nekik. Na meg annyit adnak a mi véleményünkre, hogy apám szerint én egy ostoba csitri vagyok 20 éves létemre és állandóan csak hülyeségeket beszélek (ha valamiben határozott álláspontom van és apám ezzel nem ért egyet, máris hülye vagyok, ha kérdezni merek valamit, máris hülye vagyok, és így tovább...), anyámmal meg ha beszélgetni próbálok valamiről, bármiről, amibe ő nem köthet bele, akkor egyik fülén be, a másikon ki, és ha kiakadok, hogy milyen bunkó, nem figyel (szó nélkül kisétál a mondatom kellős közepén a szobából! meg felhangosítja a tv-t, hogy ne hallja, mit mondok!), szóval ha szólni merek, hogy bunkó, akkor még ő van felháborodva, hogy szerintem ő hol kiváncsi arra, amit mondok?! Ilyen anyám van! De csicskáztatni jó a gyerek...

A sok idegbeteg, lelki szegény ember sajnos a kor szüleménye, és nagyon kevés az olyan ismerősöm, akinek a szülei egészséges lelkületű, értelmes emberek, de ők viszont nagyon jó szülők és irigylem ezen ismerőseimet. Én is szeretnék egyszer jó szülő lenni, más, mint amilyenek az enyémek, pótolni fogom az ő hiányosságaikat.