Mi legyen a verzió a fiúk előtt?

bár én nem szülő vagyok, hanem nővére a féltestvéremnek :D

Szóval édesanyám második férjétől született egy öcsém. Az édesapám sajnos már nem él, de öcsém az elejétől tisztában volt vele, hogy nekünk más az apukánk. ezt nem kell letagadni a második baba előtt, azt kell neki mondani, hogy a bátyád megy az apukájához. aztán amikor nagyobb lesz, el lehet mondani neki, hogy van olyan, hogy 2 ember már nem tud együtt élni, és ilyenkor megszeretnek valaki mást...

a lényeg, hogy az új párodnak tisztelettel kell beszélnie a volt párodról a gyerekek előtt, mert ha ő teszemazt szidja a fia előtt, azzal nagyon elmarhatja magától is.

Ha esetleg úgy alakul a helyzet, hogy a kicsi is menni akar a nagytesóval, és az apukájának ez nem gond, szerintem nyugodtan engedjétek, lehetnek barátságban.

Nálunk például nevelőapám úgy beszél az én apukámról az öcsémnek, mintha barátok lettek volna (holott nem is ismerték egymást)

Lehet, hogy ez zavaros volt egy kicsit, de a lényeg, hogy nem kell eltitkolni a pici előtt, hogy féltestvérek , és amennyire csak lehet, az első pároddal jóban kell lennetek :D

Uhh, nehéz kérdés, nincs gyerekem, de elvált szülők gyermeke vagyok, féltesókkal az oldalamon :)

Szerintem ha a picihez beszéltek, akkor egyértelműen "Apát", ha pedig a nagyhoz, akkor a pótapuka nevét kellene mondani.

Valószínűleg lesz zavar belőle az elején, de a pici így az apját "Apának" fogja szólítani, a nagytól viszont nem várhatod el, hogy a pótaput hívja "Apának".

Lehet, hogy le kellene ülni és elmagyarázni neki, hogy a tesójának nem ugyanaz az apukája, mint neki. Én mondjuk 7 éves voltam, amikor a nagyobbik öcsém megszületett, megértettem a dolgot (legalábbis tudtam követni, mikor kiről beszélnek a szüleim :D). Ha pedig a nagy megy az apukájához, akkor a picinek úgy mondjátok, hogy "az apukájához" megy. Ez úgyis csak akkor lesz téma, amikor már a pici is nagyobb lesz, talán akkor majd megérti őt is.

Sok boldogságot!

23L

Szerintem is egyszerűen csak meg kell mondani a nagynak, hogy "a picinek a "Béla" az Apukája, neked meg Apu az Apukád". A kicsinek megint csak az lesz a természetes, hogy az ő apukája az Apu, és ha kérdez majd pár év múlva, akkor megmondod, hogy igen, "a bátyja megy az ő Apukájához". Most komplikáltnak tűnik, de ha ügyelsz rá, hogy következetes légy, nem lesz zavar a kis fejeikben! Nem ezen fog múlni a boldogulásuk!

Jó egészséget nektek!

velem ugyan ez volt!

4 évesen született meg az öcsém, ő a féltestvérem.

a nevelőapám ugyan úgy szeret engem mint a saját gyerekeit, sose volt ebből vita, ez a természetes.

Az meg hogy én elutazom az "igazi apámhoz" az el lett neki magyarázva, és megértette, és sose zavarta.

Ezt szoktuk meg, ez a természetes

nekem anyáék elváltak amikor kb négy éves voltam, de inkább három. és én is mint a fiad imádtam apát, húgommal hetente-kéthetente mentünk hozzá (csak aztán kevesebbet, mert rájött hogy még főiskolára is menni akar. ne értsétek félre, nem 18 éves volt:D) aztán anya "összejött" mással, ő most a nevelőfaterunk, nagyon kedves meg minden, mintha a lányai lennénk. de a keresztnevén szólítjuk, apát meg apának, természetes. ebben az a durva, hogy mi fiatalok voltunk, de természetes volt hogy ki kicsoda, most unokatesóim szülei váltak el, és ők az apjukat és a nevelőapjukat is apázzák. és ők 13-16 évesek, nagyokat szoktam nézni...

de szerintem a gyerekek érzik.:) nem kell mondani hogy "ő most a saját apukájához megy" meg ilyesmi.

15L

Én mondjuk idősebb voltam (12 éves) amikor édesanyám "összejött" a második férjével (ugye édesapám volt az első) és 13 voltam, amikor megszületett az öcsém, de a kicsik szempontjából szerintem ugyanaz a lényeg. Öcsikém előtt sem hívtam soha az apját apunak ha beszéltem hozzá, mindig a keresztnevén szólítottam, ő pedig apának. Persze ha beszélgettünk öcsivel mindig úgy mondtam, hogy apukád vagy hasonlók. Az a furi, hogy sosem kellett különösebben elmagyarázni neki, hogy kinek ki az apukája. Úgy nőtt fel, hogy tudta a nővérem apukája XY bácsi. Ha mentem el otthonról, mindig megkérdezte, mi meg mondtuk neki, hogy most megyek az én apukámhoz. Szóval nem lett ezért "zavar" nála, hogy akkor most kinek ki az apukája, anyukája. Így nőtt fel, így szokta meg. Most 6 éves és még nem kérdezett olyasmit, hogy anya miért vállt el az én apukámtól. Gondolom majd később ez is érdekelni fogja, majd akkor elmeséljük neki. Sosem hazudtunk ilyesmikben, nem kellett apáznom anyu férjét.

Szóval szerintem a legegyszerűbb, ha mindenki marad a saját apukája apukázásánál és nem keveritek meg a dolgot, mert akkor lehet, hogy nehezebb lesz a végén kimagyarázni, hogy ki kinek a kicsodája. :)

Ja és sok boldogságot a picihez!