Mit csináljak ha anya ok nélkül ordibál velem napi szinten többször?
Ha már valamire nem úgy reagálok, ahogy neki tetszik, már rögtön fennhangon beszél velem. Amikor én teljesen nyugodt vagyok vele szemben, és egy ilyen helyzetben megkérdeztem tőle, hogy miért beszél velem fennhangon, amikor én igyekszem kedves lenni vele és nyugodt. Erre elkezd velem üvöltözni....
És amikor már sokadjára sírva kérem, hogy ne kiabáljon velem, akkor azt ordítja tovább, hogy ne higyjem azt, hogy meg fogja hatni, hogy én sírva erre kérem, mert ha neki van oka ordibálni velem, akkor ezek után is fog...
Nem tudom miért ilyen ingerült mindig, szerintem valami más dolog miatt, de mindig rajtam vezeti le.. :'(
Nagyon fáj. Már évek óta van ez, és 16 éves koromra az idegesség miatt elég komoly gyomorproblémáim vannak. Most is annyira fáj, hogy alig bírok itt ülni.
Nem tudom mit tegyek. Próbálom ezeket a helyzeteket szó nélkül tűrni és végighallgatni, mert ilyenkor akármit teszek/mondok az csak olaj a tűzre. De rettentően fáj, hogy anya így beszél velem, annak ellenére, hogy mindig igyekszem a kedvében járni. Főzök, takarítok, mosok, öcsémet 8 éve "nevelem", amikor ő dolgozik. És ez elég nagy idő volt egy-egy napból, főleg az elején, amikor 8-9 éves voltam...
Azt veszem észre, hogy idegileg elég labilis, de sajnos én is (tavaly volt egy idegösszeroppanásom), így nem tudom, hogy viszonyuljak hozzá.
Köszönöm, annak aki segít és végigolvasta a problémámat.
16L
Ne bánts! - az előző javaslatára írom.
Amúgy családgondozóban és nevelési tanácsadóban van szakember aki tud segíteni.
Beliel, nagyon tévedsz, vannak ilyen idegbeteg emberek, akik minden fasságon ordítanak.
Az én nevelőm is ilyen, ha vmi nem úgy van, ahogy ő akarja, v a gyerekek szobájában rendetlenség (szerinte az, de én csak egy normális gyerekszobát látok) van, már ordít. De szó szerint. A m.öcséim nem lógnak, nem buliznak, kitűnő tanulók, nincs rájuk panasz, de ennek már ha valami nem úgy áll, üvölt.
Agyf.szt lehet tőle kapni, komolyan mondom. Idősebb m.öcsém is már sokszor csitítgatja, mert neki is kezd elege lenni az idegbeteg szülőjéből.
Az ilyen ember miért nem megy pszichológushoz, mert nem normális dolog mkivel ordítani napi szinten többször. Ja, és bunkóság, mi jogon üvölt egy másik emberrel? Pofán kéne vágni párszor, leszokna róla.
Lenne egy kérdésem,meg egy tanácsom...
A kérdés: Az öcséddel is ilyen anyukád,vagy veled is? Mert ha csak veled,akkor valószínű,hogy nem ideges,hanem van valami baja veled,mert ha ideges lenne,akkor az öcséddel is olyan lenne.
A tanács!
Ahogy tudsz,menj el onnan! Szerintem én még ilyen esetben a híd alatt is ,,élnék" de nem egy ilyen nővel(már bocsi) Tudom,hogy nehéz,főleg,ha ott van az öcséd,de valakihez csak el tudsz menni!? Nem játék,főleg,hogy mondtad,hogy fáj a gyomrod is.. tudni illik a gyomorra megy az ideg, és olyan fekélyed lehet,hogy azt egy életre megemlegetheted,annyira fájdalmas. Ráadásul az ideg összeroppanás se játék! Amúgy anyukád erre mit szólt? Hogy ideg összeroppanásod volt? Mert ha akkor is kiabált,akkor szerintem elég szívtelen... mindenképp íj,ha nem is ide,akkor az e-mail címemre!
noname.
nagyon szépen köszönöm a válaszokat.
az utolsó válaszolónak:
öcsémmel is ilyen, bár vele sokszor kivételezik, de gondolom ez azért van, mert ő a kisebb. de ha ideges, akkor vele is ugyanúgy kiabál, csak öcsém nem veszi a szívére, velem ellentétben.
amúgy anyának ezek a dolgai elég hullámzóak. mint említettem, napi szinten kiabál, de egy-egy kirohanása előtt néhány órával meg egész jól elbeszélgetünk.
elmenni sehova nem tudok innen, mert 16 éves vagyok, 9 éve költöztünk el faluról városba, és a rokonaim (mama, dédimamák) pedig még ott élnek falun, szóval nem tudok "menekülni". de már várom, hogy egyetemre mehessek, dolgozhassak, és végre a saját lábamon álljak.
az idegösszeroppanásom nem közvetlenül anya miatt volt, és nem is volt ott végig, hanem telefonon hívták oda hozzám, és akkor kedves volt, próbált foglalkozni velem. csak ezután elmentem pszichiátriára, és az orvosomnak 1-2 alkalom után egyértelművé vált, hogy minden fájdalmam az anyával való viszonyomból fakad, ezért családterápiát ajánlott, amire el is mentünk. az orvos beszélgetett vele, és egy ideig meg is fogadta az orvos tanácsait, hogy hogyan viselkedjen velem, de láttam rajta, hogy rossz neki, hogy máshogy kell viselkednie. a következő családterápiára már nem akart elmenni és azt is megtiltotta, hogy járjak a pszichiáterhez, mert szerinte az orvos csak mindent őrá fogott, és őt hozta ki hibásnak.
és így újra előjöttek a problémák, a kiabálások, és már szinte el is felejtette, hogy mi történt velem.
és az is érdekes volt számomra, hogy amikor az idegösszeroppanásom után feküdtem remegve az ágyban, akkor megkérdezte, hogy megölelhet-e... szerintem az lenne a természetes, ha ez nem lenne kérdés, bár már évek óta nem kaptam tőle ölelést meg puszit...
köszönöm, hogy érdeklődsz és segítesz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!