A nőknek mi kell igazán? Egy igazán szerető, gondoskodó férj, aki még ne adjisten egy felelősségteljes apa is lehet akár; vagy egy alkoholista, dohányos, balhés fickó, aki mellett "izgi" az élet?

A második típusnál ismét azzal az agymosott sztereotípiával lehet találkozni, hogy a "rosszak" dohányoznak, a "jók" nem. Áááá mekkora hülyeség.

Na ettől eltekintve, biztos a társadalom szerint egy nyugodt, romantikus, gondoskodó, felelősségteljes férfi kéne, hiszen fiatal egyedülálló gyerek vagyok, pici gyerekkel. De azért ez nem teljesen így van. Az ilyen tipikus jófiúk bennem azt látják, hogy engem meg kell menteni mert nekem olyan rossz. Dehogy kell engem megmenteni, Isten őrizz!! Nekem olyan férfi kell, aki társ, egyenrangú partner, aki persze szeret és megbízható, lehet rá számítani és toleráns, de könyörgöm, ne legyen hibátlan!!! Felőlem ugyan dohányozhat (én is dohányzom, bár sajnálom, hogy visszaszoktam, de ez most nem ide tartozik), hát ugye mindenkinek van hibája. Én is elég lobbanékony vagyok, meg impulzív, egy olyan pasi mellett, aki mindent felelősségteljesen, terv szerint csinál, hát engem megenne az unalom. Természetesen egy alkoholista pasit nem viselnék el, és pláne nem engednék a gyerekem közelébe - és most megint kapni fogok, hogy anya létemre ilyet írok le -, de ha néha buliba megyek, én bizony szeretek inni, és szeretem vigyorgósra inni magam. Egy antialkoholista pasi mellett ez nem esne olyan jól, és áá furán érezném magam. Szóval összefoglalva, nekem minta pasi nem kéne, de egy agresszív alkoholista állat sem, egyszerűen csak legyen vagány, de legyen helyén az esze azért.

Attól függ, hogy mi kell, hogy mi van: ha férjnél van, aki szereti, tiszteli, szép, egyszerű házasságban élnek, akkor izgalomra vágyik, és "rosszfiú" kéne, ha meg egy csapodár, ne adj isten brutális állattal él akkor meg egy jóságos, nyugodt férjre vágyik...

De tényleg, nincs ilyen, hogy ez, vagy az kell.

Ahány nő, annyi fajta. Én személy szerint "leányként" mindig a nagyobb-hangosabb életet élő fickókat szerettem, férfiasabbnak tűntek.

A férjem viszont tényleg jó férj, isteni apuka. Egyszerűen imádom. Mert lehet rá számítani, mert ő a hátterem. Igen, nagyon férfiasak a mulatozós, szórakozós pasik, de nem cserélném el a páromat egyre sem.

Ez nem szentimentális hazugság, meg tudom tenni a különbséget.

Persze ismerek olyan nőt, aki ha a földre levert a barátja, mert éppen részegen ehhez volt kedve, akkor sem hagyta ott. Mindig jól elmagyarázta, hogy miért tart ki mellette. Pedig erre egyetlen magyarázatot látok: szereti. Pedig jobban tenné, ha sikítva menekülne egy ilyen kapcsolatból, de hát ő tudja.

Visszatérve a témához: én harmincas éveimben járó nőként azt mondom, hogy nekem az a férfi a szememben, aki a családja körül van, aki jó apa igyekszik lenni, mert ez sokkal több férfias kitartást igényel, mint csapodárkodni, linkeskedni.

Nekem az első nagy szerelmem a második kategóriába tartozott: igazi "rosszfiú"..Bulihegyek, balhés pasi, sok haver/barát és barátnő..sosem tudtam mit hoz a holnap, vagy egyáltalán a délután :) Kiszámíthatatlan, pontatlan, de mégis imádnivaló..Igazán izgalmas volt mellette az élet :)) A mostani párom, aki viszont a vőlegényem az ellenkezője: mindig lehet rá számítani, kiszámítható, megbízható, tudom hogy gyermekeimnek jó apja lesz stb.. De be kell vallani, jóval unalmasabb mellette az élet, hiányzik az izgalom, a pörgés....

Én azt mondanám, az "igazi" a kettő között lenne...