Egy gyerek személyiségét a minta vagy a genetika határozza meg?

"1. jó nevelés atrocitás mentes környezet ,mégis lehet ha felnő az adott gyerek gyilkos lesz"

Valószínűleg agyi rendellenesség, pszichopata. Genetikus.

"2. alkoholista bántalmazott szülők gyereke új életminőséget teremt -és képe kiszakadni a züllött környezetből"

Tudatos döntés. Felméri a károkat, és másmilyen életet választ magának.

"3 emberek élnek valahogy és 30,40 51 gyökerese életmód váltáson mennek keresztül. ez is genetika

mondjuk lúzer volt 42 éves koráig ,és másnap mégis úgy kel fel h már nem lesz az ?"

Tanult tehetetlenség. Változtatható.

"pl. genetika a szemszín meg a hajszín ,de lelki alkat hova sorolható?

egy elmebeteg eldönti h az lesz v nem- mégis min múlnak ezek az árnyalatnyi -de egész életet befolyásoló dolgok ??

bocsi ez is sarkos)

a jellem öröklött vagy tanult ?"

Mint diagnosztizált "elmebeteg", elmondhatom, hogy nem az én döntésem volt.

De egyik elmebetegség lehet szerzett (pl. én gyerekkori traumák miatt lettem az. Ha szép gyerekkorom lett volna, és is normális lettem volna.)

Viszont aki skizofrén vagy bipoláris, az örökölhető.

Genetikát készen kapjuk, 6 éves korig kialakul a személyiség, utána már döntések sora az életünk. Ezek a döntések azon alapulnak, hogy milyen személyiségek vagyunk. És az is döntés, ha nem döntünk.

Is-is.

Vannak kicsit bonyolultabb képletek is. Ezért is nincs olyan, hogy univerzálisan jó nevelés.

Pl. egy félénk, erősen introvertált gyerek számára az jelenti a biztonságot, ha határozottan meghúzzák a határokat számára és azon belül biztonságosan mozoghat. Ilyen gyerekeknél szokott nevelési hiba lenni a túlféltés, mondván "olyan ki félénk". Igen, és a túlféltéstől még inkább az lesz.

Ellenben egy koczkázatkereső, extrovertált személyiséget erősen meg tud gyötörni, ha szűkre szabják a korlátait. Neki arra van szüksége, hogy maga fedezhesse fel, a szülő ne előre jelölje ki a határokat, hanem jelezzen vissza, ha a gyerek készül azt átlépni.

Félreértés ne essen, meg kell húzni a határokat (nem nyúlunk forró vízbe, nem rúgjuk bokán a szomszédot, nem simogatunk oroszlánt), de nem mindegy, hogy az ésszerűségen túl hol kell ezeket meghúzni.

Amíg egy extrovertált gyerek szereti maga megtapasztalni a szociális élet vagy a testi épségét jelentő határokat, az introveráltnak fontosabb, hogy előre kapjon némi útmutatást, hogy mi fog vele történni.

Az extrovertált szeretne maga hasra esni a cipőfűzőjében, hogy belássa, tényleg be kell kötni - ehhez kell a horzsolás a térdén. Az introvertált gyereknek jobb, ha előre elmagyarázzák, hogy miért fontos a cipőfűző, ugyanis őt kisebb sokként érheti, ha rálép és villámgyorsan közeledik a talaj.

Ez csak egy példa a sok száz közül, de nagyjából ilyen összefüggések is vannak. Komplett szakirodalom van róla a Gyermeklélektantól kezdve.

Azt hiszem, is- is. Es ezt en nem ugy mondanam, hogy alapvetoen jo vagy rossz, mert ilyen szelsosegek csak a meseben letezik, hogy valaki vagy valami abszolut jo vagy rossz.

De mondok egy peldat. Ismertem egy oreg bacsit, akinek regen a szeretoje volt (ezt abban az idoben meg igy mondtak) a szomszedom anyja. Kesobb a bacsi is meg a neni is massal- massal hazasodott ossze. Az oreg bacsi nem szerette a tyukokat, ezert folyton kergette oket. Most mar a szomszedom is idos- a bacsi mar nem el-, es pontosan ugyanugy uldozi o is a tyukokat, mint anno a bacsi. Pedig nem o nevelte, a mintat nem masolhatta rola. Namarmost kell- e magyarazzam a kovetkeztetesemet? :D

Nem csak ez a kettő van.

Egyrészt örököl a gyerek ilyen-olyan tulajdonságokat, másrészt a minta is sokat számít, de harmadrészt: van saját személyisége is, nem csak a rokonai bizonyos arányú másolata meg a környezete lenyomata.

Szerintem fele-fele lehet az arány. De nagyban benne van a környezeti hatás is: iskola, barátok stb.

Nekem anyum egy nagyszájú, mindig neki van igaza nő, én meg egy tutyimutyi vagyok. Sokszor mondják, hogy miért nem vagyok olyan mint anya...Alapvetően sokáig én is olyan voltam, aztán az iskolatársak "megtörtek" anno. (Na jó mondjuk apum is hasonló típus, de azért ennyire nem mint én)