Alkoholizmus: betegség vagy szokás és akaratgyengeség?

Egyik se és mindegyik. Ismerek olyat aki legszívesebben napi szinten borozna, mert megszokásává vált, de a sör vagy a pálinka tőle aztán érintetlenül állhatna a polcon/hűtőben ítéletnapig. Pedig ha csak az alkohol lenne fontos, akkor mindegy lenne, mi az.

Akaratgyengeség abból a szempontból, hogy a másnapossági tünetekre, életvezetési problémákra fittyet hányva csak fogyasztja folyamatosan.

És lelkibetegség abból a szempontból, hogy az ivással biztosan valamit el akar fedni/pótolni, mert semmi más jó okot nem tudok arra hozni, hogy miért üt ki az életéből minden este hosszú órákat.

a kérdésben feltettek fordítva:

akaratgyengeség (és egy téveszme, ettől valami jobb lesz, könnyebb lesz, holott nehezebb lesz)

-> szokás

-> betegség

(a függőség és a testi károsítások révén nagyon -nagyon nehezen gyógyítható betegség)

Először is az alkoholizmus egy állapot, ez az állapot valóságos betegség. Az illetőt úgy is kell nézni, mint egy beteg embert. Egy betegtől nagyon sokat el lehet tűrni, mivel tudjuk róla, hogy nem beszámítható. Tudom, hogy ezt nem könnyű úgy tudatosítani magunkban, hogy ne éreznénk felőle a bántást. Pedig efelé kell törekednünk. A részeg, az alkoholista, az nem beszámítható. Csak azt kell megpróbálni, hogy hatékonysága körét szűkítsük úgy, ahogy tudjuk.

Ma nagyon sok ember menekül attól, hogy józanul gondolkodjék, mert nagyon kicsiny a hit az emberek szívében. Hit nélkül pedig nehéz elviselni józanul a földi életet. Persze azzal, hogy valaki nem akar gondolkodni, semmit sem old meg. Csak nehezíti azok életét, akik emberek akarnak maradni ebben az embertelen világban. Bizony csak addig ember az ember, míg igényt tart arra, hogy józan maradjon. A részeg ember még az állatnál is állatibb. De ezen sem veszekedéssel, sem rábeszéléssel változtatni nem lehet. Imádkozva szenvedni, és szenvedve imádkozni érte. Ez az egyetlen orvosság. Aki önmagán segíteni nem akar, azon az ISTEN sem tud segíteni!

Nem megoldás veszekedni senkivel, aki részeges. De minden esetben meg kell kérdezni tőle, miután kijózanodott, hogy jó-e ez neki. A szeretet gyakran szembesíti embertársát azzal, amitől az illető el akar fordulni, amitől menekülni akar, csak szembesülnie ne kelljen hibájával, szeretetlenségével, tehát a megtérés szükségességével. De nagyon fontos tudni, hogy a szeretet másik neve: TÜRELEM.

Aki menekül, az bódulni akar. Aki szembesül, az remélheti, hogy szívbékére talál.

Szerintem valahol összefonódik a kettő, de nem mindenkinél és nem mindig.

Az alkohol függőséget tud kiváltani, ami betegség, és nem egyszerű leállni róla, maximum addig, amíg nincs benne mélyebben, ide kell az akarat.

Ha már mélyen benne van, akkor már valakinek kevés az akarat is, hisz a függőség leszokásnál kemény tüneteket produkál. (rosszul létek tömkelege, ami az elvonással jár, hisz a szervezete keményen hozzá szokott és követeli a "jussát")