Ha apukám alkoholista és öngyilkosságot emleget mit tehetek?

Elmennék katonának,és továbbra is támogatnám ahogy eleve tervben volt.

Nem kell aggódni apukád miatt,nem lesz öngyilkos.Csak a pia beszél belőle.

Egyébként meglep,hogy ennyire elfogadod apád alkoholizmusát.(tisztelet érte)

Én nekem anyám alkoholista,igaz ő agresszív módon,és én nekem annyira elegem lett belőle,hogy végleg elhagytam őt.Nem is tartom vele a kapcsolatot.

A legjobb, amit mindkettőtökkel tehetsz, hogy elmész.

Az világos, hogy magaddal miért teszel ezzel jót.

Vele azért teszel jót, mert most egy olyan állapotban van, amiből nem mozdul, rád tolja ezért a felelősséget. Ha elmész, vagy talál valaki mást, akit bánthat, aki eltartja, aki ad neki pénzt piára, vagy változtatni a kell. Az nem biztos, hogy a változás pozitív lesz, mert elképzelhető az is, hogy utcára kerül és teljesen lecsúszik. Ám ez nem a te felelősséged. Sőt, ha elmész, akkor megadod neki a lehetőséget, hogy kezébe vegye a saját sorsát.

Aki pedig meg akarja ölni magát, az megöli és kész. Aki másoknak ezzel fenyegetőzik, az nem akar meghalni, hanem el akar érni valamit a másik embernél. Érzelmi zsarolással. Amit én nagyon utálok. Egy pszichológus barátom mondta, ha valaki azt mondja neked, hogy felakasztja magát, a legjobb, ha azt válaszolod neki, segítesz, veszel kötelet...

Ha nem mégy dolgozni, akkor éhezni fogtok, a lakásból kitesznek, stb. Egy alkoholistát nem lehet megmenteni, azt is tudod, ugye? Apád most zsarol érzelmileg és ezzel nagy terhet ró rád. Nem elég, hogy neked kell családfenntartónak lenni - helyette! -, de még meg is fejeli ezt azzal, hogy ha van rajtad sapka, akkor is hibás van, ha nincs, akkor is... :(

Menj csak szépen el katonának. Ha apád öngyilkos lesz, akkor eltemeted és megsiratod. A te életed legyen elsősorban önmagadnak a fontosabb, nem az övé. Tudom, hogy elsőre durván hangzik, de ha ezt nem teszed, hanem a könnyeit törölgeted, akkor MINDKETTŐTÖKKEL kicseszel, de magaddal a legjobban. Bármennyire is szereted, van egy határ, ahol az embernek bekapcsolnak az önvédelmi és túlélő reflexei.

Ha gondolod, keress meg egy pszichológust (magadnak), illetve vannak olyan csoportok, ahol akoholisták gyerekeinek tartanak csoportterpiát, adnak segítséget. Szerintem a neten is tudnak segítnei, vagy telefonon, ha már be kell vonulnod. A seregben mindig van - mert kell lennie! - pszichológusnak, oda is elmehetsz (csak ne a legelején).

Ha pedig a lelkiismereted is meg akarod nyugtatni, ülj le apáddal olyankor, amikor még beszámítható állapotban van (az én apám is sokat ivott, tudom, milyen nehéz teher) és mondd el neki részletesen, újra meg újra, hogy milyen jó lesz, ha katona leszel és végre lesz pénz, nem kell nélkülözni, hogy megmarad a ház, lehet fizetni a törlesztőrészleteket. A pozitívumokat hangsúlyozd, a gyerekes nyavalygást pedig ignorálni kell tudni, bármilyen nehéz is.

Tudom, hogy nehéz teher; kegytelenül hangzik; de van, amikor az embernek alcéllá kell lennie, különben elpusztul.

Kitartást és minden jót!

vedd meg a kötelet és ha véletlenül fel köti magát te életed végéig nem fogod tudni feldolgozni a

lelkiismereteddel +bún cselekményt követsz el vele ne hallgas ilyen hülye tanácsokra.

Persze, hogy menj! Eszedbe se jusson más!

Az alkoholisták zöme rendkívül önző és gyenge ember. Ígérget fűt-fát és nem tart be semmit. Nem lesz öngyilkos, nyugi.

Tudod, ha az ember apja gyenge, akkor a gyerekének kétszer olyan erősnek kell lennie - és ez nehéz teher, jól tudom magam is. De azt is szokták mondani, hogy "teher alatt nő a pálma".

Ne felejtsd el, hogy mindig van hova fordulnod segítségért! Az akolisták gyerekei, hozzáatartozói nagy stressz alatt vannak, ezért alakultak olyan csoportok, ahol csak ilyen gyerekekkel beszélgetnek, hogy kicsit tehermentesítsék őket.