Hogy érjem el, hogy békén hagyjanak amiatt, hogy nem tudok dolgozni se mást? 17L

Szeptemberben leszek 17 éves és mindig is fura voltam, de tavasszal kiderült, hogy ennek van oka és van egy rendellenességem, ami nem gyógyítható, úgyhogy így maradok. Nem szeretném leírni, hogy mi a bajom, de lényegtelen is. Az utolsó félévben magántanuló voltam és már emiatt is folyamatosan érkeztek a kérdések és megjegyzések, amit rosszul viselek, mert hirtelen ideges leszek és hát elborul az agyam.

Nyár lett és gondoltam kipróbálom, nem igazán akartam elhinni, hogy tényleg nem működök emberek között, eddig mindig úgy fogtam fel, hogy nincs rá igényem, de menne. Lett nyári munkám, semmi extra, nem megterhelő elvileg, de 5 hét alatt annyira kifáradtam és zúgott a fejem és elegem lett a beszédből meg az ingerekből, hogy egyik reggel megmondtam, hogy nem megyek többet. Azóta átalszom a napokat..

Mondták, hogy valószínűleg nem fogok boldogulni és hát tényleg nem, de légyszi ne mondjátok, hogy az igazi barátoknak nem számít blabla, mert nincsenek igazi barátaim, igazából nem érzem szükségét, hogy bárkinek mondjak bármit.

Visszamegyek a suliba, de valahogy fel kell készülnöm arra, hogy ne boruljak mindig ki, amikor faggatnak. Valakinek van ilyen tapasztalata, hogy hogyan magyarázzuk meg a környezetnek, hogy nem úgy működünk, mint mások és hogy nem kell szeretni, de legalább szálljanak le rólam?