Mit lépnétek egy ilyen helyzetben?

Tegnap este nagyon nagy vita volt, mert tesóm későn ért haza és a telefont sem vette fel, anyámék keresték stb. A szüleim kisujjból, egyszerre elhordták őt minden alkoholista k*rvának, mindennek mi a barátommal fültanúi voltunk, aludni sem tudtam a veszekedés után, annyira durva dolgokat vágtak egymás fejéhez (persze a csúnya beszédre tesóm is visszavágott, jogosan, mert nagyon kanászul beszélnek velünk a szüleink).

Anyám ma reggel azzal fogadott, hogy "apádhoz most ne merj egy darabig szólni!". Csak lestem, vajon megint mit vétettem a szokásos nagy semmin kívül. Anyám elmondta szemrehányó, bunkó stílusban, hogy tegnap hallották tesómat telefonálni, és olyanokat mondott rólam a telefonban az illetőnek, hogy én a barátommal a szüleimet szoktam ócsárolni, hogy elmondom őket minden szemétládának és a barátom is elmondja őket mindennek. Persze a szüleim elhitték az utolsó szóig. Beszéltem tesómmal utána, kiderült, hogy anyámék csak fél mondatokat hallottak, és pont azt a felét nem hallották, amit kellett volna, és ami az egész történetet átírja, más szemszögből állítja be (kinézem a szüleimből, mindig ferdítenek). Hiába próbáltam anyámmal beszélni, egyik fülén be, a másikon ki, és most mind engem, mind a barátomat utálja és leszólja, mert mi hogy beszéltünk őróluk, és hogy ezek után tőlük ne számítsunk semmire. Persze az egész vád alaptalan, jó, bevallom a szüleim hibáját és a barátommal is megbeszélem ezeket, főleg, mikor igazságtalanok és köcsögök velem ok nélkül, vagy amikor láthatóan semmibe vesznek és a saját érdekeiket előbbre helyezik, ezt nem bírom. De sosem beszéltem róluk csúnyán, főleg nem a barátommal. Teljesen alaptalan az egész, mégis haragszanak rám, csak mert félrértettek egy beszélgetést. És hiába hozom fel a logikus érveimet, egyik fülükön be, a másikon ki, meg sem hallgatnak. Mit tennétek ilyen helyzetben? Komolyan, még én szégyellem magam a semmiért, mert nem tettem semmi rosszat.

20/L