Miért vagyok ilyen érzékeny? Vagy inkább hogyan kezeljem?
Nem csak családon belül, hanem az élet bármely területén. Na de kezdjük az alapoktól van két idősebb testvérem régen mikor kisebbek voltunk apa vert néha meg kiabált rengeteget. Elég szigorú nevelést kaptunk. De mikor elköltöztünk én olyan 6éves voltam mniden megváltozott apa többet nem vert meg senkit de viszont elég idegbeteg volt és rengeteget kiabált főleg anyával vagy ha valamit elrontottunk velünk is,ahogy idősödött teljesen megváltozott és ez már a múlté. Viszont a nővérem mindig azt mondta már egészen mióta tudom az eszem, hogy én milyen kivételezett vagyok mert én pl keveset kaptam ki(de ez érthető hogy én kevesebbet kaptam mert én még egészen kicsi voltam akkor de ez mindegy is) és mindig olyanokat mondott uncsi tesómnak pl hogy hogan ölne engem meg és kínozna stb. Mindig nagyon beteg jellem volt a nővérem.. Aztán mindig mindneinek mondta hogy én kivétlezett vagyok holott semmi kivételezés nem történt én nagyon anyás voltam úgyhogy mindig mentem utána sírtam ha nem tudtam éppen hol jár vagy mit csinál de nővérem hisztirohamai miatt leszoktam erről hogy anya,anya.. Aztán már kamaszodott a nővérem és olyanokat mondott ha nem kapott meg valamit hogy ő öngyilkos lesz meg verte magát fenyegetőzött stb és szülők igy neki mnidnett meg engedtek.. A lényeg hogy haltamas szája van és érzéketlen teljesen anyáról is sokszor olyan csúnyákat mond és ez nekem nagyon rosszul esik anya szembébe persze nyalizik meg ha én bármi rosszat apróságot teszek pl nem mosok épp el magam után akkor rögtön elkezdi mondani hangosan anyáéknak hogy én milen érzéktelen vagyok hogy rájuk hagyom a munkát stb. És közben ő meg soha semmit nem tesz és ő az érzékelten...Ma is nagyon csúnyákat mondott pl anyának és ő meg nem mondott semmit rá.
Szóval a lényeg, hogy én most is ezen elsírtam magam mikor meg tudtam hogy miket mnodott a nővérem anyának persze nem voltam akkor otthon mikor ez történt és szóval el is sírtam magam. De mondjuk nővérem miatt telejsen eltávolotam anyától és néha úgy vágyom arra hogy megöleljem meg elmnodjam neki hogy mennyire szeretem őt de tudom hogy nem bírnám mert csak sírnék. Teljesen mnidig elnyomott nővérem sokat ütött is engem:S és kialakult bennem az hogy társaságban alig merem kimondani vagy kérdezni akármit. Teljesen érzékeny vagyok ha egy rossz szót is szólnak elsírom kb magam. Nagyon rossz. Mondjuk persze a suliba nem veszem fel mikor egy lány kritizál, de minden más nagyon durván érint. Valamit tudtok mondani? :S Mit tegyek? Hogy lehet ezt kezelni? Egyetlen vigaszom a barátom aki annyi szeretetet ad nekem és én is neki és azt nem tudom mi lesz velem ha ő nem lesz:(
válasza:Szia!
Kérlek, nyugodj meg. Hagyd, hogy a múltad elmúljon, építsd be az életed részeként az emlékeid közé, szűrd le a tanulságot, Vonj le következtetést, legyen ez egy életre szóló tapasztalat. Ez volt a Te nagy tanulásod, egy lecke az élettől, hogyan ne bánj soha az emberekkel, emberekkel, akik érző és szerető lények. Ami veled történt, mind fizikailag, mind érzelmileg fájdalom és trauma. A következményei az elszegényedett érzelemvilág, negatív emóciók, a depresszióra hajlamos énkép. Ne hagyd, hogy a rossz befertőzzön Téged! Ugyanolyan szeretnivaló vagy, mint bármelyikünk. Van barátod, aki melletted áll, hát ne arra programozd magad, hogy mi lesz, ha nem lesz melletted. Örülj annak, hogy eddig is és most is, valamint a jövőben veled volt, van és lesz. Anyukádhoz fordulj bizalommal! Ne várj el tőle semmit, csak szeretetet adj, ne félj, a válasz sem várat magára. Nővéredet, úgy gondolom, pszichiáterhez kellene vinni, de ez ne a Te dolgod legyen, mert úgy gondolom, rajtad ütne vissza. Próbáld a kapcsolatotokat minimálisra venni. Érezd magad jól, függetlenedj, de ebbe a szabadságba a szeretettel együtt vond bele a párodat, anyukádat, és akiket szeretsz. Gyürkőzd le a bizalmatlanságot, és egy egészen új és tiszta érzést kapsz viszonzásul.
" Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mért rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejemet, a haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek, utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom! "
válasza:A lényeg az, hogy lenyugodj. Vegyél mély lélegzetet, mélyen szívd be, és nagyon lassan engedd ki mind. Hallgass relaxációs, meditációs zenéket, olvasgass a témával kapcsolatos oldalakat. Interneten csak a legszükségesebb dolgokat intézd, mert erőt vesz el tőled, és filmet, sorozatot is olyat nézz, amely könnyed, szórakoztató, humoros.
Ezeket azért írom, mert benned egyfajta káosz uralkodik, amely átveszi az irányítást az életed felett. Erőszakkal nem tudod legyőzni, csakis nyugodt és kiegyensúlyozott lélekkel. Zaklatott vagy, a múlt eseményei felőrölnek. De miért? Miért nem hagyod, hogy tovacsordogáljon a folyó, miért akarsz mindig ugyanabba belelépni? Ez egy örvény, és csak te tudod lecsillapítani. Ha hagyod, hogy lassan forogva elcsituljon, Te leszel a győztes. Ehhez hagynod kell a jó dolgokat magadhoz engedni. És szeresd magad! Ez a legszentebb törvény.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!