Jogosan van elegem belőle?

A történet biztosan sok mindenkinek ismerős.

Apa megcsalta anyát talált másik nőt elváltak apa összeköltözött evvel a nővel.

Én édesanyámmal maradtam ám 14 éves koromban elhunyt így kénytelen voltam apához költözni. Az élettársa elviselhetetlen. Nem ver meg ritkán kiabál merné is megpróbálni de viszont a settenkedései a kavarásai már az idegeimre mennek.

18 éves vagyok és meg mondja nekem meddig gépezhetek meddig maradhatok fent és meddig nézhetem a tévét. Holott az egészből semmit sem lehet észrevenni mert a folyosó másik végén van a szobám. Már elküldene dolgozni hogy mi az hogy nyári szünetben itthon vagyok, már küldött volna önkormányzati önkéntes munkára, és be van sértődve ha nem azt teszem amit ő elvár és egyből árulkodik apának persze mindent más fényben tüntet fel. A szobámban rend van, jogosítványt nyelvvizsgát saját erőből tettem le és 4,7-es az év végi átlagom szóval nem lehetek azért annyira rossz mint amennyire beállítja. Van egy barátom két éve alig lehet nálunk ha itthon van apa élettársa mert kinézi bunkón viselkedik vele és velem egyaránt megtiltja hogy itt aludjon. Legszívesebben azt szeretné ha eltűnnék de még nem áll módomban elköltözni sajnos. Rengeteg balhét kavar, kopogás nélkül ront be a szobámba de apának nem mondhatom el mert a hibás persze én lennék. Nem értem mert gyakran hetekig nagyon rendes velem együtt vásárolunk beszélgetünk stb. Aztán fordul a kocka és kiömlik a bili megint én vagyok minden szent sz*r én aki egész nap a szobámban gubbasztok vécére is alig megyek ki mert akkor is csak a lapos beszólásait hallgatnám. Szeretnék bekerülni egyetemre de az álomszak sajnos 410 pont fölött van. Emelt érettségizek is de a változtatások miatt nem lesz meg az államilag finanszírozott. Akkor pedig nem tudom hogyan oldom meg a különköltözést hogy még a tandíjat is fizessem meg a lakbért is. Őszintén: jogosan van elegem abból hogy mindenért számadással tartozom neki? El kell kéredzkedni tőle ha a saját testvéremhez szeretnék átmenni!