Hogy reagálnátok az alábbi helyzetben?
Nyelvtanfolyamra járok, mivel 50km-re van a város, órákat kell minden nap utazással töltenem, általában napi 4 órámat elveszi az út. Felsőfokú nyelvvizsgára készülök. Hazaérek hulla fáradtan, erre anyám nekiáll velem üvöltözni, hogy milyen mocsok van a konyhában (nem én csináltam), és hogy lusta dög vagyok, mert arra nem vagyok képes, hogy mikor hazaértem a kb 8 órás dolog után, kitakarítsak. A 16 éves húgom egész nap itthonvan, fekszik egész nap, ha meg nem fekszik, akkor csavarog. Mikor kérdem anyámat, hogy miért nem őt cseszteti, miért az én idegeimet öli, akkor meg azzal jön, hogy szegény testvérem egész nap a szobáját takarította, miért neki kellene még a konyhát is. De mikor mondom, hogy hajnalban kelek, egész nap nyelvet tanulok, pedig már 3 éve egy szót sem beszéltem azon a nyelven, akkor meg jajgat, gúnyolódik, hogy "persze, és miben fáradtál el?". Szerintetek normális anyám? Lassan azért is én vagyok már a rossz, hogy felhős az ég...
A másik meg, hogy reggel az állomáson találkoztam egy volt osztálytársammal, 4-5 éve nem beszéltünk. Anyám vitt le kocsival, és látta a lányt. Köszöntünk egymásnak, majd én felmentem a peronra. Erre anyám hazajön kikelve magából, kiabál velem a saját barátom előtt, hogy micsoda egetverő egy tuskó vagyok, hogy hogy lehet így viselkedni, hogy csak köszöntem annak a lánynak, és meg se kérdeztem vele, hogy mi van vele vagy valami. Mi köze hozzá, hogy kivel beszélek és kivel nem? Apám is megvédett, de anyám egyikünkre sem hallgat, nem száll magába. Ti hogy viszonyulnátok egy ilyen helyzetben a saját anyátokhoz? A sok évnyi idegölés után természetesen már az az elsődleges célom, hogy minél előbb elköltözhessek innen. Elhatároztam, hogy jövőre, ha megkapom az áhított külföldi ösztündíjat, akkor külföldre megyek, ha nem, akkor pedig egy távolabbi, jóbb hírű egyetemre (utolsó évre mennék akkor át, most voltam elsős). Mit gondoltok erről az egészről? A sírás kerülget anyámtól, rosszul vagyok már az idegességtől, úgy felhúzott. Nagyon paraszt stílusa van egyébként is.
Az első dolog miatt, szerintem a tesóddal beszélj.
A másodikat próbáld valahogy túlélni és sok szerencsét az ösztöndíjhoz.
> Ti hogy viszonyulnátok egy ilyen helyzetben a saját anyátokhoz?
Először megpróbálnék vele elbeszélgetni hogy vegyen vissza kicsit a nagy arcából...
Ahhoz valóban semmi köze anyádnak, hogy kivel beszélgetsz és kivel nem, valamint megalázni sincs joga még akkor sem, ha nem látja senki.
Hanem azért a napi 50 km-től nem kell így kifeküdni, nem tudom, honnan jártál eddig, de én vidéki vagyok, és fel tudok sorolni több száz fiatalt(köztük magamat), aki legalább napi 4 órát utazik oda-vissza (évek óta) + még tanul is, mégis van ideje/energiája házimunkára. Ez csak kifogás, mert bánt, hogy a húgod kevesebbet csinál, mint te.
A családodat nem fogod tudni megváltoztatni, ha a konfliktusokat el akarod kerülni, csak magadon változtathatsz. Vagy azt csinálod amit mondanak, vagy hagyod, hogy leperegjenek rólad a szavaik. Aztán majd ha elköltözöl, ennyivel könnyebb életed lesz..
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!