Mit tegyek mániákusan gyűjtögető családtagommal?

Üdv,

nekem az apám ilyen. Így éltem le a gyerekkoromat(9éves koromig, míg el nem költöztünk). A fürdőszobán nem volt ablak, csak egy pozdorja lap, az ajtó egy pokróc volt, hősugárzóval fűtöttünk be. Anyummal a szobánkban nagyjából rend volt, s tisztaság(amennyire anyu bírta, próbálta fenntartani a higiéniát). Mikor elköltözünk Aputól, évről-évre romlott a lakás állapota. Egyedül lakik 90m2-en, amiből mára már kb csak 5m2 használható, ami az ágyát, a wc körüli helyet, a kád egy kicsiny szegletét(hogy épp beletudjon állni, a többit telepakolta) foglalja magába. A két szobához úgy lehet bejutni, hogy összetekert csöveken bukdácsolva, lábaidat egymás elé rakva kell közlekedned. Ehhez párosul, hogy apu nagy valószínűséggel mániákus depressziós. Ha az ő lakását kipakolnák, valószínű öngyilkos lenne. Engem szeret a világon a legjobban, mégsem tesz azért, hogy legalább át tudjon hívni magához, ha már a gyerekkoromat valamilyen szinten elcs*szte.(Hozzátenném, engem inkább az zavart, hogy minden nap veszekedtek a szüleim, meg, hogy mindig éjjel mentünk ki a hipermarketbe vásárolni, oviból meg elkéstem mert nem bírtam felkelni, és engem szidtak le az óvónők->refluxos lettem a sok idegeskedéstől 4 évesen).

Egyszer, mikor átugrottam hozzá(nem lehet ügyebár nála huzamosabb időt eltölteni,mert még leülni sem lehet) kértem tőle egy pohár vizet. Olyan pohárban adta ami retkes volt, a vízben is úszkált valami lepedék. Saját magára is igénytelen, heti 2x fürdik csak, fogat nem igen mos.:( Szeretem, de ez, meg hogy fél éves periódusokban megbolondul és elküld a p*csába, nem esik valami jól, s így én sem lettem valami boldog, kiegyensúlyozott fiatal. Szerintem nem tudsz tenni semmit, ez egy betegség, de azért sok sikert kívánok!