Nagyon egyedül érzem magam. Mit csináljak?

Bármi bajom van magamban kell tartanom. Nem tudom elmondani senkinek mert még a legjobbnak hitt barátaimban is csalódtam. A szüleimre (apára számíthatnék de vele ilyenekről nem szoktam beszélni), tesómra nem számíthatok. Szerelmem meg nincs. Ha meg nappal "véletlenül" elsírom magam az rajtam nagyon látszik és anya addig nem hagy békén ameddig el nem mondom, hogy miért (olyankor kitalálok valami kamuszöveget). Én meghallgatok bárkit (akár egy idegent is) engem meg nem hallgat meg senki. Csak beszélnek a barátnőim is a barátságról, de a mikor szükség lenne rájuk egyik sincs sehol, én meg legyek ott mindig. Lehet, hogy hülyeség de én minden bajomat a kutyámnak mondom el, talán ő ért valamit. Utálom, hogy magamban, sötétben amikor nem lát senki akkor kell kisírnom magam de akkor sincs ott senki aki megvigasztalna vagy valami, pedig néha jól esne. Még ha tudom előre, hogy csalódni fogok akkor is belemegyek hülyeségekbe és a végén megint csak nekem lesz rossz. Mit csináljak?

14L