Szerintetek mennyi "kijáró" jár egy házasságban mind két fél részére? ill, mi az egészséges és reális, hogy ha van gyerkőc, hogy szerintetek mondjuk 1hónapban hányszor mehet el az apuka a haverokkal?

Bár nekünk még nincs babánk, de el nem tudom képzelni, hogyha lesz, akkor bármiféle módon korlátozni fogjuk egymást.

Az, hogy van egy közös gyerekünk, nem azt jelenti, hogy onnantól össze vagyunk nőve és egymás s*ggében kell lógni.

Én is szoktam a barátaimmal külön menni ide-oda és ő is, szerintem ez igy normális.

Sosincs semmiféle negativ érzésem, ha elmegy nélkülem és (szerintem) neki sincs, ha én megyek.

Kell a saját tér mindenkinek, nem normális ha valaki "eltiltja" a másikat valamitől.

Nem az anyja vagyok, hanem a társa.

de hogy a kérdésre is válaszoljak :) :

Ezt szerintem nem lehet számszerűsiteni.

Mindenki akkor megy, amikor kedve van hozzá, vagy alkalma van rá.

ha ez éppen egyik hónapban egy alkalom, akkor annyiszor, ha egy héten kettő, akkor annyiszor.

L/24

Hát.. szerintem ez nagyon függ attól, hogy az adott párnak mi fér bele és hogy tudnak kompromisszumot kötni.

Nálunk nem nagyon van ilyen probléma, mert egyikünk sem szeret bulizni..még az osztálytalálkozójára is én próbálom elrugdosni.

Mindenesetre nálam a bulizás nem fér meg a gyereknevelés mellett. Tudom, hogy a mostani korosztály egy jelentős részének igen és biztos le leszek pontozva, de azt gondolom, hogy egy felnőtt ne legyen már tizenéves és a családnak mindennél fontosabbnak kéne lenni.

Most nem azt mondom, hogy ne menjen el a másik néha egyedül kikapcsolódni, de más mondjuk egy búcsúztató buli a munkatársakkal, mint az elmentünk a discóba vagy a kocsmába inni. Azt sem hiszem, hogy a kiruccanásokból rendszert kellene csinálni.

Főleg az éjszakaiból... egy szülőnek éjjel otthon a helye.

Na, ez vicces, mert nálunk fordítva van, én küldeném, ő meg valamiért egyedül nem akar.

Egyedül azért morgok, ha előre megbeszélt programmal variál, főleg, ha másokkal is meg van beszélve.

Viszont néha már zavaró, amikor megyek valahová, főleg olyan helyre, ahová ha akarnám, se vihetném (osztálytalálkozó, zártkörű irodai buli, stb), akkor jön a Shrek macskája nézés, hogy "engem nem viszel...?". Nem, nem tudlak, te is találkozz a haverjaiddal, olvass, sétálj, netezz, foglald el magad...

Sőt, a haverjai is már engem hívnak, hogy küldjem el, mert neki nem akaródzik menni. Utána vigyorogva jön haza, de úgy kell pajszerral kifeszíteni a lakásból.

Gondolkoztam már a fordított pszichológián, nagy hanggal tiltani fogom, szerintem pár héten belül minden hétvégén menne bulizni nélkülem :))