Azt érzem elrohan velem az idő, és nincs időm senkire, és semmire. Mit lehet tenni ilyenkor, hogyan ápoljam a kapcsolataim?

Két műszakban dolgozom jelenleg, mellette rengeteget túlórázom, hogy fizetni tudjam szeptembertől a főiskolát. Hetente minimum plusz négy-hat órákat benn vagyok, valamint általában az egyik hétvégi nap. Iszonyú kimerültnek és fáradtnak érzem magam, és ez mellett még szeptembertől tanulnom is kellene...

Gyakorlatilag semmi energiám nem marad, az itthoni teendőimet elvégzem, segítek a szüleimnek, intézem a hivatalos dolgaim, állandó rohanásnak érzem azt a maradék néhány órát, míg itthon vagyok.

Kevés igazán jó barátom van, akikkel rendszeresen tartom a kapcsolatot, de mostanában rájuk is alig van időm.

Jó ideje egyedülálló vagyok, azonban egyre sűrűbben érzem azt, hogy vágyom egy társra. De nagyon úgy érzem nem tudnék teljesíteni, illetve elég időt szánni arra, hogy a párommal legyek. Most ismerkedem egy fiúval, de két hete húzom a randit, mert egyszerűen sosem érek rá.

Lassan az őrületbe kerget az egyedüllét, és az állandó hajsza, néha már úgy érzem teljesen belecsavarodok ebbe az egészbe, szinte leamortizálódik minden kapcsolatom, nincs időm eljárni szórakozni sem, ha van szabad egy órám, általában ülve elalszom egy könyv felett, vagy a tv előtt, és ettől még bűntudatom is van...

Attól félek, egyedül fogok maradni, mert a következő néhány évben sajnos ez lesz még, és ahogy említettem jön még a suli is mellé... Hogy lehet így párkapcsolatban élni? Vagy ne is próbálkozzak vele?

22L