Házasságban, mégis magányosan?

Állandóan fáradt a meló miatt (persze a saját hobbijára nem), emiatt nem járunk sehová és csak a legszükségesebb dolgokról beszélünk, de "csak úgy" nem beszélgetünk szinte soha.

Ha valamit mondok neki, akkor szerinte b.sztatom, így inkább már nem mondok semmit.

Ő eléggé egyoldalú, nem nyitott szinte semmire, csak a foci és a sportközvetítések érdeklik. Simán ellenne úgy napokig, hogy csak bámulja a sportcsatornákat és közben sörözik... Engem meg hülyének néz, mert több minden is érdekel és szeretem az újdonságokat, pl. beiratkoztam salsázni :)

A házasságról már az ókori görögök is megmondták, hogy a legjobb megoldás a szerelemre. Ennyi.

Ha magányos vagy mellette, miért mentél hozzá?

Vagy ez utána jött?

Ha rövid ideje tart, talán változhat, de a válás is megoldás.

Tipp: legyél skizofrén és sosem leszel többé magányos. :D

Magától nem fog megoldódni. Csak ha teszel is érte.

A válásról meg annyit, hogy:

...kár, hogy manapság már mindenki inkább vesz egy új habverőt, ha a régi kedvence már elromlott... ahelyett, hogy megpróbálná megjavítani, vagy elvinné szerelőhöz...

Hát, nem feltétlen a válás a megoldás. A válás a legcikibb dolog a világon, mert a saját választásodat minősíti, így saját magadat. A házasság azt jelenti, hogy már csak 50% ÉN vagyok, mert már 50% MI vagyunk. Aki nem így áll hozzá, annak valami nagy félreértése van a házasság definíciójával kapcsolatban. Nem véletlen, hogy a nagyobb ősi vallásokban eltörölhetetlen szentség, hiszen egymás szeretetére tettétek fel az életet. És ha a párod nem viszonozza a dolgot, akkor saját hibára is visszavezethető, nem kell azonnal egoista módon a másikat szidni.

Ha már az elejétől kezdve így volt a dolog (magány a másik mellett), minek mentél hozzá? (Gondolom, nő vagy.) Ha meg így alakult, hol rontódott el? Mi volt a folyamata? Ha részletesebben leírnád, hátha tudunk/tud valaki segíteni!