Vajon miért sírhatott? Rettegek az igazságtól.

:(( ajj reméljük hogy nem komoly az ügy és nincs semmi problémája a melleivel :(

de ne várj tovább máris menj kérdezd meg!!!

12:39 - jesszusom, ne sokkold már még jobban szegény kislányt...

Kérdezőnek:

Jó-jó, nyugi-nyugi.

1. Ha itt idegeskedsz, hidd el nekem, hogy sokkal rosszabbat beleképzelhetsz, mint a valóság.

2. Ha baj van azt ígyis úgyis meg kell tudnod, akkor már jobb rákérdezni, talán anyukád is megnyugszik ah elmondhatja.

3. Ha a mellrák miatt aggódsz: a rákos daganat nem fáj! Mármint fájhat természetesen ha olyan helyen van, de ez ugyanúgy igaz a jóindulatú daganatokra is... és van egy csomó betegség ami sokkal gyakrabban jár együtt mellfájdalommal. Szóval ha ilyen probléma van akkor sokkal többet ér ha megnyugtatod anyukád és ráveszed, hogy mihamarabb menjen el orvoshoz (ha még nem ment)

Persze lehet daganat, de abba se kell rögtön belehalni, nyugi, de ha ez a helyzet (ami egyáltalán nem biztos!!!), akkor nagyon sokat segít, ha megpróbálsz erős lenni és mellette állni.

A lényeg:

Szerintem menj oda és kérdezd meg szépen, hogy tudod, hogy bántja valami és nem akarja e elmondani.

És ha a cicije miatt van és nem volt orvosnál, akkr nagyon sürgősen menjen el!

Nekem a kérdésből egy nem tervezett tesó és vetélés ugrott be elsőre.

Kérdezd meg anyukádat, mi bántja, mi a baja, hogy érzi magát.

Ne félj. Nekem is annyira fájt a mellem régebben. Elmentem orvoshoz, megnézte, majd felírt E vitamint, hogy valószínűleg hiányom van. Tényleg az volt...

Az igazságot úgyis meg kell tudnod, ha érint téged. Kérdezz rá, mert ha egy hét múlva tudod meg, attól nem lesz jobb. Csak parázol rajta, miközben lehet, hogy tök felesleges.

L/20

Imádom az ilyet!

Rengeteg betegség, mint látjátok még vitamin-hiány is produkálhatja azt a tünetet, amit egy - esetlegesen - teljesen más betegség.

Másrészt annak is vannak különböző variációi. Az én közvetlen környezetemben is hála istennek vígan élnek olyan nők, akik ugyanilyen panaszokkal mentek orvoshoz, diagnosztizálták is náluk a betegséget, mégis túl lettek rajta, és azóta is több mint tíz éve élik a normális életüket.

NE HOZZÁTOK RÁ A FRÁSZT A KÉRDEZŐRE, ha nem vagytok távolba-látó orvosok!!!!!!!

Szerintem édesanyád majd elmondja, miután már elmondta a papának, elmondja neked is, amikor már teljesen biztosat tud, hiszen az ilyen eseteket több vizsgálat, és labor-eredmény előzi meg, mire kimondják az orvosok a végleges diagnózist. DE AKKOR MÁR AZT IS MEGMONDJÁK, mi a megoldás.

Persze most ő is fél, és szerintem még ő sem tud végleges eredményt, csak a lehetséges legrosszabbtól tart. De mondom: abból is van kiút! Van megoldás! Bízz abban, hogy ez csak az első riadalom a mamád részéről, és pár hét múlva már tud majd a mamád is őszintén, tiszta szívéből nevetni!

Ne aggódj! Ha komoly a baj, biztosan el fogja mondani, de csak akkor, amikor biztosat tud, vagy amikor már képes lesz beszélni róla.

Ha pedig nem szól róla, akkor azért, mert közben kiderült előtte is, hogy nem is volt annyira vészes a helyzet, és miért is ilyesztett volna meg akárkit a családban.

Egyébként most milyen a hangulata? Mit érzékelsz rajta, és tapasztalsz-e valamilyen változást a papád viselkedésében?