Miért baj az, hogy nem akarom bemutatni a szüleimnek?
Szüleim nagyon régimódi emberek az első barátomat ugy kezelték, mint a jövendőbeli vejüket. Szakításunk után 2 évvel is azt halgattam, hogy hozzá kellett volna mennem feleségül. Menjek vissza hozzá. Még hány férfit akarok az életemben stb. stb. Ráadásul barátom szülei is nagyon megszerettek és nagyon nehéz volt tőlük is elszakadni, most nagyon bután fog hangozni, de barátom nagymamája közelebb állt hozzám, mint a sajátom. Szakításunk után még néha-néha meg is látogattam, de sajnos megszakadt a kapcsolatunk. (Érthető okokból)
Elköltöztem és a következő barátaimat nem mutattam be, eddig mindenki megértette.
Mostani páromnak is elmagyaráztam mit miért nem akarok, igaz hogy már 1 éve vagyunk együtt, de nekem eszem ágában sincs bemutatni.
Megfogadtam, hogy legközelebb csak azt mutatom be akivel nagyon komoly a dolog, akivel eljegyzést/ közös életet tervezünk.
Még nem vágyom családra, ezt a párom is tudja. Tudja, hogy szeretem de nem szeretnék elköteleződni mert nem érzem azt hogy ő lenne az, akivel le tudnám élni az életem, csak jó együtt. Ő is ugyan így áll hozzám. Szerencsére hasonló felfogású.
De mégis mostanában nem hagy békén azzal, hogy szeretné megismerni a szüleimet és nem érti én miért nem akarom az övéit. Azt hittem ezt már megbeszéltük és nem értem miért erősködik ennyire.
Mit gondoltok? Bunkóság részemről, hogy nem akarom bemutatni? Szerintem fair voltam párommal mert mindent őszintén elmondtam neki. Most mégsem értem mi a probléma.
Érthető ha szorongsz emiatt. Én is hasonlóképp voltam és vagyok, csak azzal a különbséggel h az én anyám meg mamám mindenkibe meglátja a szálkát.
Anyám húzza a száját ha jön a Párom és ez még nem Vele voltam is így volt. Soha senki nem igazán felelt meg neki. Igazából rájöttem az évek során h nekem kell h jó legyen mert én vagyok vele nem a szüleim, így már tojok a véleményükre.
Sztem tedd te is ezt. Hány éves vagy ha megkérdezhetem?
Még nem vágyom családra, ezt a párom is tudja. Tudja, hogy szeretem de nem szeretnék elköteleződni mert nem érzem azt hogy ő lenne az, akivel le tudnám élni az életem, csak jó együtt. Ő is ugyan így áll hozzám.
Hát lehet ő már nem így áll hozzád,és komolyabban tervezne veled.
Megértem az indokaidat, na de 25 évesen, 1 év után már illene szerintem bemutatni a szüleidnek. Mostmár leszakadhattál róluk annyira, hogy nem zavar amit mondanak.
Még ha fiatalok lennétek, azt mondanám, nem baj, de 25 évesen nekem is rosszul esne 1 év után.
"Még ha fiatalok lennétek, azt mondanám, nem baj, de 25 évesen nekem is rosszul esne 1 év után."
25 évesen már nem fiatal? :)
Amúgy érthető valahol mindkét fél. Az is, hogy te nem akarod őt még bemutatni és az is, hogy a párod ezt hiányolja. DE! azt gondolom első körben te nyugodtan elmehetsz az ő szüleihez, hiszen abból semmi hátrányod nem lenne és abban is egyet értek az előző hozzászólóval, hogy 25 évesen már a sarkadra állhatnál.
Nem kell családot alapítani azonnal, de ez a bujkálás elég nevetséges felnőtt emberek esetében. A családod lehet, hogy eleinte ki lesz akadva, de majd túlteszik magukat azon, ha nem ő lesz a férjed.
Sejtettem, hogy ebbe a fiatalba előbb-utóbb beleköt valaki :))
Természetesen a kérdező is fiatal, úgy értettem, hogy mégis felnőtt érett ember, nem egy 15-21 éves kamasz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!