Voltatok már olyan helyzetben, hogy nem akartatok elmenni oda de muszáj volt?

Ma 39 fokos lázzal mentem a világ perverzebb tanárához a legutáltabb tárgyamból vizsgázni majd hat órát töltöttem a munkahelyemen és most egyedül fekszem az üres lakásban mert páromnak el kellett utaznia.... Szóval neked is lesz még rosszabb hidd el! :)

Ó, hányszor szenvedtem én egyedül gyakorlaton. És még hányszor fogok és hányszor fogunk mindannyian! Muszáj, erről szól az élet, rengeteg ilyen nyűg dolog van, amitől sírnék, de oda kell menni, el kell intézni és közben szenvedni és unatkozni. Nem kellemes.

Nem akarom a holnapi szóbeli érettségit. De muszáj, ha egyetemre felvételt óhajtok nyerni.

Tudom, miről beszélsz..számtalan ilyen helyzettel találkoztam már..és tudod mi a durva az egészben? hogy a saját életedet nehezíted meg vele..hányszor mentem én is olyan helyre, vagy tudtam, hogy olyan szituba fogok keveredni, amit gyűlölök..és már az úton odafelé, vagy egy héttel a bizonyos esemény előtt szorongtam, sírni tudtam volna a dühtől, hogy ezt most muszáj megtenni..és amikor ott voltam, már nem is volt olyan vészes..csak előtte siekrült úgy belelovalnom magam abba, hogy szar lesz, hogy tönkretette a napjaimat. úgyhogy lazíts, fogd fel úgy, mint szükséges rosszt, de semmiképp ne rettegj tőle, mert történhet egy csomó jó dolog a gyakorlaton, amire nem is számítanál :)