Én reagálom túl? Vagy ő hanyagol el?

amit az első írt az elég nagy baromság. és igen talán elhanyagol egy kicsit. de hány éves is vagy? csakmert ha ilyen 14 alatt akkor talán lehet hogy gond ez amit írsz, de például 16 évesen már azért önállósodni kellene annyira, hogy egyedülj tanulj stb. én ki nem állhattam mikor anyámék ott lihegtek a seggembe hogy kész van e a házi stb...

21/f

Azért drasztikus megoldáshoz ráérsz később is fordulni.

Lehet, hogy csak valami gondja van amiről nem tudsz. Pl. munkahelyi vagy egészségügyi.

Először próbáld meg neki egy alkalmas időpontban elmondani, hogy érzel - utána meglátod.

Őszintén sajnálom a helyzeted. Egyáltalaán nem könnyű ez a szitu. De van megoldás. Olvastam nemrégiben egy folyóiratból egy cikket szerintem sok hasznos információt talalsz te is itt. En bemásolom neked az egeész cikket :)

Miért nem mutatnak nagyobb érdeklődést irántam a szüleim?

„Valahányszor azt kérem édesanyámtól, hogy szánjon rám öt percet az idejéből — panaszkodik egy tizenéves lány — ő mindig túl elfoglalt.”

CHRISTINA 16 éves volt — hajadon és állapotos. Bár lelkiismeretfurdalást érzett helyzete miatt, még keserűséggel is telve volt. „Anyám soha nem törődött azzal, hogy ezeket a dolgokat elmagyarázza nekem — mondta zokogva. — Neki egyszerűen soha nem volt ideje arra, hogy érdeklődjön az iránt, amit csinálok.”

Te is úgy érzed néha, hogy a szüleidet egyszerűen nem érdekli, mi van veled? Te talán nem oly módon fejezed ki az elkeseredésedet, ahogyan Christina. És tudod, hogy legyenek bár figyelmetlen szüleid, az nem jelenthet mentséget a helytelen viselkedésre. Mégis, mélyen sértve érezheted magad, ha a szüleid elhanyagolnak. Bár már majdnem felnőtt vagy, még mindig nagy szükségét érzed a szülői szeretetnek és támogatásnak. Ha a szüleid semmibe vesznek, az az elhagyatottság érzését keltheti benned. „Valahányszor azt kérem édesanyámtól, hogy szánjon rám öt percet az idejéből — panaszkodik egy tizenéves lány — ő mindig túl elfoglalt.”

Nem meglepő hát, hogy egy tanulmány szerint a fiatalok 25 százaléka érzi úgy, hogy „a szüleik nem töltenek velük elég időt”. Egy fiatal ezt mondta: „Szeretném, ha közelebbi kapcsolatban lehetnék a szüleimmel és nyíltabban beszélhetnék velük az érzéseimről.” Még ha a fiatalok és a szülők együtt vannak is fizikai értelemben, érzelmi tekintetben távol lehetnek egymástól. Talán nem cserélik ki gondolataikat a lényeges dolgokban.

Miért tűnik úgy, hogy semmibe vesznek téged?

Képzeld el: egész nap arra vársz, hogy megbeszélj valamit az anyukáddal. Ám ő ahogy hazaér a munkából, belezuhan egy székbe és teljes figyelmét a tévé esti hírműsorának szenteli. Amikor megpróbálsz beszélgetést kezdeni vele, elküld egy ingerült mondattal: „Nem látod, hogy megpróbálok lazítani egy kicsit?”

Vajon ezért ő hideg, szeretet nélküli szülő? Nem, a szülők ritkán hanyagolják el szándékosan a gyerekeiket. Ám „nehezen elviselhető, válságos időkben” élünk (2Timótheus 3:1–3, New World Translation). Szüleid úgy érezhetik, hogy sokkal nagyobb nyomás nehezedik rájuk, mint ezelőtt bármikor. Olyan feszültek, reményvesztettek vagy kimerültek lehetnek, hogy egyszerűen nincs erejük arra, hogy hasznosan töltsék el veled az időt. Ez különösképpen igaz akkor, ha olyan családban élsz, ahol csak egy szülő van. Tehát amíg nem panaszkodsz a szüleidnek, ők úgy gondolják, hogy minden rendben van.

Más dolgok miatt is lehetnek gondterheltek a szülők. Ha az édesapád tevékeny keresztény, akkor lehet, hogy súlyos felelősségeket visel a gyülekezetben. (Vö. 2Korinthus 11:28, 29.) Édesanyád pedig — bár talán ritkán beszél róla — egyre szaporodó egészségügyi problémái miatt lehet erősen zaklatott. Vannak testvéreid? Akkor szüleidet lefoglalhatja az ő szükségleteikről való gondoskodás is.

Kétségtelen, hogy néhány szülő olyan súlyos nehézséggel küzd, mint például az alkoholizmus és képtelen kielégíteni gyermekei szükségleteit. Megint mások talán egyszerűen nem tudják, hogyan mutassanak érdeklődést a gyermekeik iránt. Végül is, a gyermekek a szüleiktől tanulják meg a szeretetet. (Vö. 1János 4:19.) A te szüleid talán olyan családban nőttek fel, ahol elmulasztottak érdeklődést mutatni irántuk.

Ezenkívül tény az is, hogy némely kultúrában szinte egyáltalán nem veszik figyelembe a fiatal emberek igényeit. Afrika bizonyos részein az a szokás, hogy az apák, az anyák és a gyerekek külön étkeznek. Mi ennek az eredménye? Collin, egy 14 éves afrikai fiatal így emlékezik: „Nehéz volt érzelmi téren közel érezni magam a szüleimhez. Úgy éreztem, hogy egész életemben magamra voltam utalva.

Csapdák, amelyeket kerülni kell

Bármi legyen is az oka annak, ami miatt úgy tűnik, hogy a szüleid elhanyagolnak, ez attól még a sértettség és harag érzését keltheti benned. Néhány fiatal erre az együttműködés és engedelmesség megtagadásával válaszol. Mások úgy döntenek, hogy a lázadás az egyetlen mód, amivel a helyzetükre irányíthatják a figyelmet. De Christinához hasonlóan — akit a cikk elején említettünk —, a lázadó fiatalok gyakran csupán önmaguknak okoznak kárt az eljárásukkal. „Mert az együgyűeknek pártossága megöli őket” — figyelmeztet a Példabeszédek 1:32.

Másrészről viszont túl könnyű megoldás lenne egyszerűen figyelmen kívül hagyni az egész helyzetet — főleg akkor, ha mindez mélyen sért téged. „Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd” — mondja a Példabeszédek 24:10. Az érzelmi sebek valóságosabbak és ugyanolyan fájdalmasak lehetnek, mint a fizikai sérülések (Példabeszédek 18:14). Ha pedig engedik ezeket elmérgesedni, akkor további szenvedéseket okozhatnak felnőttkorban. Figyeld meg, mit mond egy Johan nevű fiatalember. „Amikor felnövőben voltam — emlékszik vissza — alkoholista apám soha nem volt számomra elérhető akkor, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá. — Hozzáteszi még: — Túlságosan elmerült a saját gondjaiban ahhoz, hogy figyelni tudjon rám.” Felnőttként Johan hosszú ideig szenvedett a depresszióban és a bűntudat érzése miatt.

Néhány jóbarát segítségével Johan képes volt újra felépíteni magában az önbecsülés érzését. Mindazonáltal az ő tapasztalata kiemeli annak fontosságát, hogy megpróbálj kedvező hozzáállással megbirkózni azokkal a nehézségekkel, amelyekkel az otthonodban szembekerülsz.

Ápold az irántad mutatott érdeklődésüket!

Tegyük fel, hogy apukád és anyukád ritkán kezdeményez veled beszélgetést. Megtörheted a kényelmetlen csendet, ha te mutatsz érdeklődést irántuk (Máté 7:12; Filippi 2:4). Ajánld fel, hogy elkíséred őket, ha sietnek elintézni valamit. Kérdezd meg, tudsz-e segíteni valamiben, talán azzal, hogy elkészíted az ételt, vagy kitakarítasz. Megfelelő időben aztán elkezdhetsz beszélni a téged érintő dolgokról, például arról, hogy mi történik az iskolában.

Időnként lehetnek komoly gondjaid, amelyekről beszélni szeretnél. Kevésbé lenne szerencsés akkor odamenni apukádhoz, amikor éppen lefeküdt a heverőre, hogy pihenjen egy kicsit a munkában eltöltött fárasztó nap után. Próbáld meg megtalálni a ’helyes időt’ — amikor már kissé kipihente magát és jókedvű ahhoz, hogy akkor beszéld meg vele az ügyet (Példabeszédek 15:23, NW). Ilyenkor valószínűleg sokkal inkább érdeklődni fog a gondjaid iránt.

De mi a helyzet akkor, ha szüleid nem reagálnak még a legkeményebb erőfeszítéseidre sem? A Példabaszédek 15:22 arra emlékeztet minket, hogy „hiábavalók lesznek a gondolatok, mikor nincs tanács”. Ez esetben szükséges lehet elmondanod nekik (természetesen kedvesen és tapintatosan), hogy úgy érzed, nem fordítanak rád elég figyelmet, és ez téged bánt, és azt az érzést kelti, hogy nem szeretnek. Talán csak azt szeretnéd, ha néha-néha megdicsérnének, vagy segítenének egy kicsit a házi feladataid elkészítésében.

A szüleid valószínűleg meglepődnek majd, ha megtudják, hogy így érzel. Talán gyorsan biztosítanak szeretetükről és esetleg még bocsánatot is kérnek, amiért rossz érzéseket ébresztettek benned. Sok esetben komoly erőfeszítést tesznek, ha már egyszer felhívtad a figyelmüket valamilyen problémára.

Másrészt a beszélgetés rávilágíthat arra, hogy részedről tapasztalható valamilyen félreértés. Talán egyszerűen csak nem vetted észre azt a sok módot, ahogyan az érdeklődésüket kimutatják. Bárhogy legyen is, a gondok megbeszélése fontos lépés az otthoni nehézségek megoldása felé.