Lehet hogy e miatt fogunk szakítani? 5 éves kapcsolat e miatt ér véget?

Barátom mindig azt mondja, hogy nem foglalkozom vele eleget. Nem vagyok kedves, nem vagyok figyelmes.

Ő hetente jár külföldre, egy munkással együtt. Régebben mindig csináltak neki az anyjáék kaját, utravalóra. De egy ideje már nem csinálnak. Én ritkán adtam neki ezt azt, ami volt itthon pl: egy kis dobozka sütit meg egy almát, ilyesmit, ami épp volt itthon. De az a helyzet, hogy nálunk, elég kevés kaja van itthon mindig. Elég kevés pénzből élünk, és sokszor a kaján kell spórolni.

Barátom meg a fejemhez vágja, hogy én nem gondolok rá, nem csinálok neki kaját, közbe meg a munkás aki vele megy, egy táska kaját visz.

Aztán amikor mondtam neki, hogy vegyen valamit, hozzávalót és elkészítem amit szeretne, akkor meg az a baja, hogy nem akarja hogy itthon anyám, vagy tesóm meg elszedjék a felét. (pl kirántott halat kellene sütni, vesz 1000 ft-ért, de anyám meg elszedné a felét, mert amúgy anyám is elég fura természetű személy, barátom utálja, meg anyám is utálja a barátomat persze ezt nyíltan sosem vállalták, mindig csak én hallgatom hogy szidják egymást)

Aztán barátom erre azt a megoldást találta ki, hogy megveszi, csináljam meg náluk. (ugyanis nem élünk még együtt) De nekem meg semmi kedvem az anyja konyhájában sütni-főzni, mikor az anyja is otthon van. Nagyon kellemetlennek érezném a helyztet, sőt páromék konyhája fölöttébb gusztustalan. (pl a maradékokat egy moslékos vödörbe öntik, úgy viszik ki a disznónak 2-3 naponta, és rettentően büdös, hányingerem van a szagtól, a lefolyóból is borzalmas bőz jön fel, arról nem is beszélve, hogy az összes tányér és evőeszköz tiszta zsíros, ragacsos, megfogni sincs gusztusom.

Szóval itthon nálunk nem lehet, mert anyám elszedne belőle és párom meg ezt nem szeretné. (egyébként a párom volt olyan idő, hogy mindennap nálunk evett, szóval én úgy gondolom, hogy hiába utálja az anyámat, azért nem kellene sajnálni 8 db halrúdból 1db-ot)

És akkor én vagyok a sz*r, mert nekem "nincs kedvem" náluk főzőcskézni. Hát inkább nincs gusztusom, mert kellemetlen nekem a dolog. És mindig azt hallgatom, hogy én nem szeretem őt, nem gondolok rá stb.

És olyanokat mond, hogy eddig azért dolgozott, hogy majd kettőknek jó legyen, de most már úgy gondolja, hogy csak magáért teszi.

Olyan is van, hogy ha náluk vagyunk, nálunk itthon semmi kaja nincs, ő meg lemegy enni nekem meg nem hoz semmit fel. Én egész este éhesen kuksolok. Ugyanis az ő anyja is elég fukar, sosem kínál meg semmivel. Volt már olyan régebben, hogy párom akart nekem kaját hozni, le is ment a konyhába mikor nem volt bennt senki, de az anyja meg mindig direkt bemegy a konyhába ha párom is ott van. szóval nem is tudna nekem hozni még ha akarna sem. (sunyiba)

Aztán párom úgy gondolja, hogy nekem mindig az ő kedvébe kellene járnom, őt ki kellene szolgálnom ha jön hozzám. Kb úgy gondolja, hogy az a fontos hogy ő egyen (mert ő fizikai munkát dolgozik) az hogy én meg eszek-e vagy sem már másodlagos. (mivel nő vagyok kevesebbet egyek, meg egyem azt ami maradt) Otthon egyébként ezt szokta meg. Az anyja egy szál bél, 45 kilós asszony és mindig a maradékot eszi, csak hogy a fia meg a férje jól lakjon.

Szerintetek mi lenne a jó megoldás erre a helyzetre?

Párom is hibás? Vagy én vagyok a hü**e?

(egyébként nekem még nincs keresetem)