Meddig voltatok gyerekek? Mennyi ideig tart szerintetek?

Mentálisan szinte sosem voltam gyerek. Érdekes, hogy most jönnek elő nálam ilyen "gyermeteg" dolgok mint pl. buborékfújás, hintázás :)

20/L

szerintem én majd akkor leszek igazán felnőtt, ha már lesz saját gyerekem. az addigi felelősségek eltörpülnek, amint lesz egy élet, ami a te kezedben van, tőled függ, h milyenné teszed az ő életét.

most 23 vagyok, bizonyos dolgokban komolynak érzem magam, másban pedig iszonyatosan gyereknek. nagyon fontos szerepet tölt be nálam édesanyám, ha fontos dolgok előtt állok, mindig megkérdezem, hogy ő hogyan döntene.

szóval némiképp igaz a mondás, hogy addig vagy gyerek, amíg élnek a szüleid. anyum sajnos már nem gyerek :(

ma 20:20-es története tetszik, aranyos :)

11 évesen családban történtek bizonyos dolgok, amik engem arra kényszertettek, hogy megérjek hamarabb, mint embertársaim többsége. 14 éves korom óta őszülök, volt miért.

17 évesen összejöttem az akkor 20 éves barátnőmmel (aki előtte 28 éves férfival próbált kialakítani kapcsolatot). így álltam érettségileg.

amíg nem költözök el, nem állok teljesen a saját lábamra, nem gondolom, hogy felnőttnek nevezhetném magam teljes mértékben, hiába van jó rálátásom a világra, érett felfogásom majdnem mindenhez.

aztán ki tudja. lehet még akkor is gyerek leszek. ha megnézem anyukámat, hogy 47 éves kora létére mennyit segít neki az anyukája (pl főz ebédet az unokáknak, hogy neki legyen ideje dolgozni, nevelni), akkor arra jövök rá, hogy az előttem szólók írták jól. amíg él a szülő, addig gyerek maradok.

21:04

"annyira racionálisan gondolkozok, nem tudok örülni gyerek módjára a dolgoknak"

Ha tényleg racionálisan gondolkodnál, akkor miután megállapítottad, hogy nem tudsz "gyerek módjára örülni" a dolgoknak, levonnád azt a racionális következtetést, hogy akkor ezt meg kell tanulni vagy újra kell tanulni.

20:25

"addig vagy gyerek,amíg a szüleid élnek, de lélekben+ a gyakorlatban lehetnek olyan élethelyzetek(és vannak is), hogy az ember sokkal hamarabb felnőtté válik, minthogy meghalnak a szülei. Pl. elköltözik otthonról, és mindent magának csinál, intéz"

Teljesen mindegy. Hiába intéz magának mindent (egyébként már egy 12 éves gyerek is a legtöbb dolgát maga intézi, mármint feltéve, hogy nem a szülei írják a leckéjét), attól még ott van a gondolatai hátterében a szülőkre való vonatkozás, ami folyamatosan előjön. Apám büszke rám, hogy vezérigazgató vagyok. Megmutattam anyámnak, hogy bankárhoz megyek feleségül, nem egy semmi kis tanárhoz, mint ő. Stb. Ebből a szempontból egy 50 éves olyan, mint egy 10 éves.

23:11

"Semmi kis tanár" - gratulálok...

23:11-es!!

A 20:25-ös vagyok. Nem értem a logikádat. Azt mondod, egy 12 éves is egyedül intéz mindent, mivel nem a szülei írják meg a leckéjét. Nah, azért a dolgok egyedül intézése nem merül ki a leckeírásban, ezt ugye te sem gondoltad komolyan?? Arra gondoltam, hogy a szülők adnak neki enni, pénzt, ruhát stb. De ha az illető gyermek elköltözik otthonról, de még élnek a szülei, attól még lehet olyan helyzet, hogy magára van utalva, magára keres, főz és a többi, hadd ne részletezzem már..szval a leckés példa nagyon nem ide vág. Azért írtam, hogy ne kössük mondásokhoz, mert ez teljesen személyiségfüggő, ki mikor érik meg fejben arra, hogy felnőttnek lehessen nevezni. (Amikor valakinek meghal a szülője/szülei, akkor nyilván a legtöbb esetben hirtelen kell felnőtté válnia az embernek, ezt elismerem, mert így van, de lehet valaki fejben hamarabb felnőtt, minthogy meghalnak a szülei, vagy lehet valaki akkor is gyerek fejben, miután meghaltak...).