Nem tudom eldönteni, hogy hogyan viselkedjek más emberekkel, családtagokkal. Hogyan oldhatnám ezt meg?

mindíg csak magadra számíthatsz 100%ban!

és ha magabiztos vagy akkor tudsz majd dönteni!

és nem várhatod el másoktól, amit majd jutalomként kapsz az élettől...

Amikor gimis voltam én is gondolkoztam ezen. Volt/van egy legjobb barátnőm. Neki nagyon sok mindent elmondtam (pl.: ha magányos voltam, elegem volt az otthoniakból...stb). Valahogy mégis úgy éreztem valami még bennem maradt. Ezután összejöttem egy fiúval. Először neki sem mertem sokmindenről beszélni. Attól féltem, untatom majd azzal, ha elmondom neki pl., hogy a suliban valaki mondott nekem egy rossz szót, és nekem nagyon rosszul esett. Folyton gondolkoztam, hogy ezek neki lehetséges, hogy kis apróságok. Aztán egyik nap rákérdeztem, hogy elmesélhetek e neki néhány (számára lehet, hogy csak csip-csup) ügyet. A válasza egy sima igen volt. Amikor mindent kibeszéltem, úgy megkönnyebbültem, hogy csak na. És a barátom még segített is elhessegetni néhány felesleges aggodalmamat is. Ezért azt javaslom, próbáld meg elmondani egy hozzád nagyon közel álló személynek a problémád. Lehet, hogy nem egyszerre fogod megtalálni a megfelelő partnert hozzá. De ha nem próbálkozol, akkor benned marad, és az nem jó! :)

Az én esetemben a barátnő nem segített, pedig számos olyan osztálytársam volt, aki inkább vele tudta megbeszélni a problémáját, mint a "pasijával". Volt olyan barátnőm, aki annyira jóban volt anyujával, hogy mindent megbeszélt vele. :) Én meg a társamban találtam meg egyben a legjobb barátomat is! De annyit el kell mondjak, hogy természetesen előtte voltak csalódásaim. Főleg "barátnőkben". Ők mindent kibeszéltek, ha összekaptunk valamin.

Sok Sikert!