A családom mindig prédikál nekem. Ők hibátlanok?

A legrosszabb amit egy szülö tehet az a prédikáció.

Azt godnolják, hogy a 17 éves gyerek felnött,pedig nem. a fiatalok másképp gondolkodnak és az a gondolat menet majd csak felnött korukra változik meg amikor belátják hogy a szülönek igaza volt. Mert akkor már felnött de most még gyerek fejjel gondolkodik.

A szülönek nem prédikálni kéne hanem bele élni magát abba hogy a gyermeknek mi is lehet a problémája.

Mondjuk rosszul tanul, pláne pár hónapja vagy egy éve csak rossz jegyet hoz. Akkor valami baj van . (ilyenkor jön a prédikáció: tanulj fiam mert nem lesz belöled senki....) a baj sok féle lehet: lehet gyorsan fejlödik a szervezet és az agya nem fog rendesen, lehet kiábrándult a tanulásból mert fogalma sincs mi lesz vele felnötnek, nem akar tanulni nehezen ül le mert nem látja miért is tanul. ilyenkor kéne a szülönek segíteni megtalálni az utat. pl ha a gyerek nem nagyon jó a tanulásban, még lehet hogy kiváló asztalos lesz, vagy fodrász, és me´g a munkáját is szeretni fogja, és lehet többet fog keresni mint egy irodában ülne.

Neked kérdezönek azt ajánlom, hogy ülj le a szüleiddel és mond el nekik a problémád, ha prédikálnak mond azt hogy neked nincs szükséged a prédikációra, neked segítségre van szükséged, így inkább segítsenek mint csak dumáljanak.

Elders"

When we younger

There always seemed like some

Some perfect mold

That we're supposed to be

But now we're growing up and

I see it's just not that way

Now I feel like someone's lied to me

Cause I've been true

Made good for you

And now I feel used

I'm asking you

How does it feel

How does it feel

How does it feel

To be like you

Tell me now elders

What were your reasons for

Making it seem

Like you were so much more

If you want to feel good

Because of our accomplishments

Why the fuck

Don't you just do it yourself

Cause I've tried

Man I've tried

While you all lied

So now just tell me

How does it feel

How does it feel

How does it feel

To be like you

Look at all the families now

Who don't talk and don't trust

Because of the way

That things have been done

When will you finally learn

To leave out the bullshit

And just be straight with us

bocs az elöbb is leforditva kellett volna betennem, szeritnem nagyon ie illik a szöveg leirom magyarul:

Ősök!

Amikor fiatalabbak voltunk

Mindig úgy tűnt, hogy

Ilyen tökéletes összetartásban

Kellett volna, hogy legyünk.

De most növünk fel

Én látom, hogy egyszerűen nem úgy van

Most úgy érzem, hogy valaki hazudott nekem

Mert én őszinte voltam

Olyanná nevelkedtem, hogy neked megfeleljek

És most ki használtnak érzem magam

Én kérdem tőled

Milyen érzés?

Milyen érzés?

Milyen érzés?

Hogy olyan vagyok, mint Ti?

Mondjátok meg nekem most Ősök

Mik voltak az okaitok arra, hogy

Úgy állítsátok be

Mint ha ti annyival többek lennétek.

Ha jól akarjátok érezni magatokat

Az általunk elért dolgok miatt

Akkor mi a faszért nem

Ti csináljátok meg magatok?

Mert én próbálkoztam

Ember én próbálkoztam

Miközben ti mind csak hazudtatok

Úgy hogy most mondd meg

Milyen érzés?

Milyen érzés?

Milyen érzés?

Hogy olyan vagyok, mint Ti?

Nézzetek végig a családokon

Akik nem beszélnek, és nem bíznak egymásban

A miatt, ahogyan a dolgok történtek.

Mikor fogjátok végre megtanulni, hogy

A rizsát ki kell hagyni

És őszintének kell velünk lenni

A prédkiáló családok a legrosszabbak.

Kifele persze játszák az agyukat, hogy ők a tökéletes, mintacsalád, emiatt senki nem is sejti, hogy baj van a családban. Ráadásul a kívülálló számára, az "áldozat" a bűnös".

Az apám is ilyen "hibátlan". Mindig úgy kell mindennek lenni ahogy ő akar, nagyon sokszor veszekedtem vele. Soha senkire nem volt és nincs is tekintettel. Nem feltétlenül nagy dologra kell itt gondolni, olyan apróságok, mint hogy nézünk filmet 5-en és akkor ő elkapcsolja, mert ő neki nem tetszik. És ha rászólunk hogy ne csínálja akkor ő ránkförmed hogy hagyjuk már. Anyám meg egyből az ő pártján, amikor meg nincs ott apám, akkor folyton panaszkodik, hogy mennyire nem bírja. Na mindegy ebbe nem szólok bele, mert ez az ő dolguk.

Apám folyton mindenen idegeskedik, szörnyű, elviselhetetlen. Az én sikereimnek sosem tud úgy örülni, mint a két másik testvéremnek. Igaz, hogy sokat dolgozott és gyerekkorunkban rengeteg mindent vett nekünk meg ajándékokat is, ezzel kompenzálva, hogy sokat dolgozott, de ettől még olyan érzésem van, mintha nem igazán akart volna megismerni.