A férjem túl szigorú a lányunkkal, nem szereti talán?

Szerintem akkor már inkább magán iskola, mint magán óvoda.

Ilyen kicsi korban úgyis többnyire játszás van nincs akkora szerepe szerintem a kisebb csoportoknak, mint iskolában. A gyerekek akár magán akár nyilvános suliba járnak, gyerekek maradnak, próbálni fogják a határait. Egyiskolás több ilyen próbát tesz, több figyelmet igényel, mint még egy ovis gyermek. Inkább ott legyen kisebb csoportban figyelmes tanárokkal.

Férjed szerintem lehet, hogy kicsit csúcspontjára ért a babázásnak, és belefáradhatott, mert eddig talán túl erőltette magát. Valljuk be férfiaknál másképp van ez mint anyukáknál. És még anyukáknak is néha jól esik, esne, ha valaki foglalkozna a gyerekkel kis időre, hogy feltöltődhessen. Nem veszi észre a változást, mert aki benne van, stresszes, kiégett, nem látja persze. Csak akkor fogja látni, ha visszakapta az előző önmagát, és újra lazább, könyedebb és látja, ejnye tényleg feszültebb voltam. Azt azért be kell lássa a beszélgetésekkor, hogy eddig hazajött és ment a kislányhoz, mostmeg már nem így van. Ezen nincs mit nem elfogadni, így van vagy nincs így.

Biztos Ő is beszélget munkatársakkal ezzel azzal a gyermeknevelésről és lehet kap tippeket is. Azt mondják 3 éves korában kell szigorúan nevelni. De sokan azt hiszik ez az egy év, most jó szigorú leszek, (elfelejtenek szeretet kimutatni ami pedig igen fontos lenne) és akkor utána minden tuti könnyű lesz. Nos ez nem így működik ! A nevelés igen sokáig tart, de szeretettel kell tenni. Mikor szigorúnak kell lenni, annak kell lenni. Rengeteg szülőt látok, ahol a gyerek épp csínyt tesz, és az anyukák édes aranyosan megmondják neki, hogy ezt nem szabad. Nos ebből a hangsúlyból a gyerek nem tanul semmit. Igenis erélyesen rálehet szólni a gyerekre, értse a különbséget hangsúly között, mert kicsi korában még annak van nagyobb ereje, mint magának a szövegnek. És amikor pedig minden rendben van, akkor kell őket szeretgetni, dícsérni, játszani velük, de azt is meg kell tanítani, hogy most kicsit egyedül a szobában játszon, hogy a szülőnek is legyen szabad pillanata. Gondolkodni tudjon. Adjatok egymásnak szabadidőt, maradhasson otthon a másik fél, míg a kicsivel kimegy a másik. Vagy fordítva. Kell a leeresztés mindenkinek.

Kérdezd meg őt, miért mondanád ezt, hogy látod a változást, ha nem lenne így ? Mi lenne az értelme ? Lássa be ha másképp viselkedik, csak onnan tud majd változtatni. Próbáld megérteni őt, lássa ezt ! Beszéljetek meg szabadidőket, hogy számíthassatok rá, készülhessen az ember, jajj de jó kicsit magam lehetek, vagy haverozhatok péntek délután. És ne zavarjon, ha szigorú, de mondd neki, hogy attól még szeretgesse is, de ne érezze, hogy mindig kell. Te se érezd, hogy mindig kell. Kelletek egymásnak is, sőt magatoknak is !

Remélem sikerül megoldanotok e helyzetet !

Szija!

A gyermeknek kéne beszélni vele hogy apa légyszives legyél türlemesebb vagycsak fogja meg a kezét és mondja azt hogy gyere velem játszani.. ez hatásos lesz a férjed szívének hidd el.Sok boldogságot nektek!:)

Utolso,

A gyermek 3 eves!

Nálunk ugyan ez történt, csak anyós kezdte. Nem tudom miért, valaki úgy van vele, hogy hároméves korig elnéz mindent, utána meg egyből felnőttként kezelné a gyereket. Én ezt szóvá tettem, és elmondtam többször is hogy nem tetszik. A férjem itthon normális azóta, de ha anyóstól jönnek, mintha nem is ugyanaz az ember lenne. Kötekszik a gyerekkel, direkt idegesíti stb. mindenért rászól, még azért is mert örül, és ezt úgy fejezi ki, hogy ugrál, meg kiabál. :(Anyós is hároméves korig mindent ráhagyott a lányomra, aztán utána még azért is rászólt, mert ne oda üljön ahová szeretne :O A férjemet nálunk egyértelműen anyós befolyásolja, mert ha nem találkozik az anyjával, akkor normális, türelmes, játszik a kislánnyal, csak mikor beszél anyukával, akkor lesz hirtelen a családból kaszárnya :D Egy darabig nem szóltam, majd mikor már két napja idegelte a gyereket, és olyanokat mondott, hogy elég volt már belőled, meg a hülyeségeidből ( kiburult a narancslé ), akkor megjegyeztem, hogy ebben az esetben jobb volna ha kutyát tartana inkább, mert azt kitűnően lehet idomítani, ez pediglen itt nem egy kutya, hanem egy három éves gyerek. A párom elhallgatott, és azóta normális, csak heti egyszer hülyül meg, mikor mami kiokosítja hogyan kell gyereket nevelni.

Szerintem kedves kérdező te is szólj a párodnak, hogy ez nem így működik, egy kisgyerek gyakran ügyetlen, és azért meg kár leszidni mert nem 28 éves...ha az lenne még akkor is kiburulna néha a narancslé. Plusz ha úgy viselkedne három évesen mint egy felnőtt, az minden lenne, csak normális nem. OK hogy nől, meg fejlődik, okosodik, és egyre többmindent fel tud fogni, na de nem egyik napról a másikra. A lányomnak is valamiben meglepően jó meglátásai vannak, viszont simán elhitte hogy a nyuszi tojta neki az ajándékot :) Az hogy már kicsivel több esze van, nem jelenti azt hogy mindenben egyformán fejlődik, és elvárható tőle az hogy felnőttként viselkedjen, mérlegeljen, és minden cselekedét megfontolja.