5 év után már elég hullámzó a kapcsolat. Normális?

Lassan 5 éve vagyunk együtt barátommal. Ő 29 én 22.

Azt kell hogy mondjam, hogy nagyon rossza, hogy egyik héten szeretem, vele képzelem el a jövőmet, és alig várom hogy elinduljon a közös életünk. Aztán tesz valami rosszat, vagy épp ellenkezőleg nem tesz semmit (pl este 9re átjön, és fél 10 kor már alszik, és ez megy napokon át) akkor úgy érzem hogy már nem is szeret. Van hogy napokig se egy puszit nem kapok, se egy ölelést. Egész nap fel sem hív. Ha én hívom visszahív, mert épp dolgozik. Egy nap 12-14 órát dolgozik, otthonánhoz közel. Aztán mikor kipiheni magát, és van egy kis időnk, akkor normálisan tudunk beszélgetni, és olyankor szívesen ad puszit, megölel. A közös programok az ő elfoglaltsága miatt teljesen éltűntek. Legalábbis nagyon ritkák, kb negyed évente jut 1 napunk egymásra. de akkor is ott van a telefon, amin félóránként csörög. Nincs már meg a szerelem, az a nagy hiányérzés, hogy hiányzik a másik, megszoktam már ezt az állapotot hogy keveset találkozunk, és ha találkozunk akkor is csak aludni látom. Szeretem, meg ragaszkodom hozzá. Egyenlőre el sem tudnám képzelni, hogy nekem más valakim legyen, és nem is érdekel senki más, egyáltalán nem. És az is nagyon fájna ha neki más valakije lenne. De tudom hogy az embernek muszály dolgoznia, és ugye több pénzt csak több munkával lehet keresni. Normálisak az érzéseim??