Hogyan tehetném túl magam ezeken?

Azért a csaj is változhatott, eltelt pár év nem?

Amúgy ne foglalkozz vele, inkább magyarázd meg a barátodnak, hogy miért nem szeretnél "barátnősködni"

Mondjuk, hogy ahhoz, hogy gombás fertőzésed van, nekünk mi közünk van,azt nem értem

21/F

Sok sikert!

Van barátod,vannak szüleid,akik melletted állnak,akkor mi a probléma? Saját magadat nyomasztod feleslegesen hülyeségekkel, mégis miért? Mi értelme van magad hergelni baromságokkal? Mert lehet,hogy az a lány fel volt szépen öltözve,meg minden,de attól még melletted ült ott a barátod, és Te csak magadnak tartozol számadással,magadnak kell megfelelned,mind külsőleg,mind belsőleg...nem értelek. Oké,hogy az embert érik rossz élmények,de hol van az már? Minek ezeket felhozni? Semmi értelme,felesleges,hidd el. Csak úgy tudsz túllépni ezeken,ha megtanulsz hálásnak lenni azért,amid van,azokért az emberekért,akik szeretnek... keress munkát,ne keseregj,ne hagyd el magad! Van,aki egyedül él,lehetőségek,emberek és szeretet nélkül...ők vajon hogyan élik túl?

Az,hogy sportolsz,teljesen korrekt,és nem kell senkinek kiteregetni a magánéleted,ha neked az nem kényelmes,sőt...senkinek nem kell tudnia,mikor mit csinálsz,mennyit futsz,ilyesmik.

A barátoddal elég komolyan el kéne beszélgetned, olvasd vissza,amit kiírtál,és rájössz,mire gondolok.

Ha még ezek után is el vagy kenődve,akkor azt javaslom,keress rá a youtubeon a "no arms,no legs,no worries" című videóra, az majd rádöbbent arra,hogy a múlton rágódni meg magad nyomasztani hülyeségekkel felesleges,időpazarlás és butaság.

Nem értem mit sajnáltatod magad?

Komoly kapcsolatod van, a pároddal gondolom teljesen jól elvagytok. Ha akarnál te is ki tudnál nézni úgy, ahogy ők, de miért is akarnál?

Te te vagy, ő meg ő. Egy olyan emberrel minek barátkoznál aki évekig csak bántott, és legfőképp minek nézel fel rá? Mert azt teszed! Nem magadat kéne sajnáltatnod, hanem elfogadnod magadat olyannak amilyen vagy, és a saját életedet élni, ő is had élje a sajátját. Nem kell vele barátnősködni, nem kell vele beszélgetni sem, ha nem akarsz és még mindig rosszul érzed magad a régi sérelmeid miatt. Ennyi. Felejtsd el és zárd le a múltat. Legyél erős, sztem az évek éppen eléggé megedzettek téged is!

Ő már rég elfelejtette sztem h milyen volt akkoriban, sőt lehet hogy csak poénnak fogja fel az egészet, de kit érdekel? Tojd le jó magasról.

És most jön a saját életem: Engem is sokáig bántottak általánosban, mint testileg mint lelkileg az osztálytársaim, évekig, de túléltem! Nem sajnáltattam magam, túlléptem ezeken a dolgokon. Felnőttem. Azóta nekem is van párom, élem a saját életemet és mindennek a pozitív oldalát próbálom felfogni, de soha eszembe nem jutna azokkal az emberekkel barátkozni, akik akkoriban bántottak engem. Én is vidéken lakom, tehát elég sokszor összefutok velük, de köszönésen kívül nem szándékozom velük szorosabb barátságot kötni.

És hogy az ő életük jobb-e? Nem mondanám. Nem látok bele az életükbe, a külsőségek meg nem árulják el, hogy valójában tényleg olyan jól is érzi-e magát. Attól még hogy szépen néz ki, jól öltözködik, jó az alakja és mosolyog mint a tejbetök, még nem azt jelenti, hogy értékesebb ember lenne, mint én vagy te! Sőt simán rá lehetne mondani, hogy csak a külsőségek embere, tehát felszínes.

23 éves létedre inkább próbálj meg felnőni és magad útját járni, nem pedig a múltban élni, hidd el ők sem teszik ezt. Fogadd el magad olyannak amilyen vagy, ez a lényeg!

22L

A második válaszoló vagyok...és tényleg nem értem,mi bajod van magaddal. Ne süllyedj bele feleslegesen az önsajnálatba... abba meg pláne nem,hogy csak külsőségekben gondolkodsz,mert nagyon úgy látom,hogy erre felé halad el a dolog.

Én 24 éves vagyok,engem is bántottak eleget,még középiskolában is,de aztán megembereltem magam! És most,ha találkozok azokkal,akik régebben bántottak, felszegett állal nézek a szemükbe: mert túlestem az ő saját hülyeségeiken, és nem fogok pajtulni azokkal,akik anno belém rúgtak. Már felnőtt vagyok,az ilyesmit is lehet kezelni,higgadtan,felnőtt módjára... látnád az arcukat,amikor meglátják azt a rút kiskacsát,akit csúfoltak,csak mert nem volt sikeres,meg szép...most elismernek a munkahelyemen,jövőre diplomázom,és bár barátom épp nincs, büszkén,örömmel mesélem - ha kérdezik -,hogy mennyire élvezem ezt az állapotot is... egyszerűbb lenne csak simán otthagyni őket?Rágódni a múlton? Felhozni a régi sérelmeket vagy bunkón reagálni,ha megkérdezik,mi újság? Na azt már nem.Annál sokkal több eszem van.

Neked is ezt kéne tenned ahelyett,hogy baromságokon töprengsz,mert azt csinálod...tényleg ennyire üres és sekélyes az életed,hogy ilyesmikkel foglalkozz? A hajhosszabbítástól nem leszel több,pláne nem olyan,mint ők.Akkor leszel olyan,mint ők,ha ezen az állapoton nem lendülsz túl.

Ha túllendülsz ezen,összeszeded magad,megtanulod értékelni az életed meg azokat,akik szeretnek,nos, akkor SOKKAL TÖBB leszel,mint ők.

Szerintem nem minden a kulso.Es szerintem mindenkiben van valami szep.Sajnalom,hogy ezt a szorongast nem tudod legyozni es ,hogy mai napig eszed magad a dolgokon,de szerintem itt az a legnagyobb problema,hogy nem vagy eleg magabiztos,es nem allsz ki kellokeppen magadert.Engem is nagyon sokszor megprobaltak kikozositeni,de nem mutattam ki ,hogy mennyire rosszul esik,hanem tettem a buszket,es azt mutattam ,hogy en vagyok az aki nem baratkozik akarkivel,nem pedig az akivel nem baratkoznak.Minden helyzetet lehet kezelni..Amugy a sulyproblemaddal pedig ne torodj,vannak olyanok ,akik jo formasan neznek ki jol.Es szerintem a sovanyak csunyak.Azok gyonyoru nok,akik szep formasak,ugymondd....noiesek.

Az a tanacsom,hogy ne szorongj,hanem probald meg kezelni a dolgokat.Ha valami nem tetszik,azt nyilvanitsd ki.Add ki magadbol mi nem tetszik.

Olvasd el ezt a könyvet:

Louise L. Hay - Éld az életed