Mit tegyek ebben a kilátástalan helyzetben? Lehetünk egyszer egy család? Tapasztalatok hasonló helyzetben? Nagyon el vagyok keseredve.
5 éve vagyok együtt a gyerekem apjával. Aki nős. A házassága sosem volt jó, nagyon durva dolgok voltak, egyszer majdnem elváltak, a felesége egy évig együtt élt valaki mással. Van két gyerekük is, egyik majdnem felnőtt, másik kisebb, imádja őket, és nagyon nagy a közös vagyon is. 18 évesen házasodtak össze. Magas társadalmi pozícióban van (én is). A feleségével nem jó a kapcsolata, de "elvannak", hisz jobb így, mint az állandó cirkusz. A feleségének komoly pszichés betegségei vannak, gyógyszereken él.
Én nagyon szeretem őt, és mindig abban reménykedtem, hogy egyszer egy család leszünk. Másfél éve közös gyerekünk született, akit a nevére vett, és mindenben támogat, de "titokban" tartjuk, hogy ő az apja.
Nem akar elválni, tudván, hogy a fenti körülmények miatt nagyon nem lenne egyszerű, hatalmas botránnyal járna, és nem akarja ennek kitenni magát és a gyerekeket.
Én lassan kezdek beleőrülni ebbe, minden alkalom, mikor találkozunk, kiborulással végződik. Csak a gyerekünk tartja bennem a lelket.
Nekem rajta kívül mindössze egy férfi volt az életemben, nem akarok, és nem is tudnék mással együtt lenni.
Nem tudom, mit tegyek. Nem bírom már tovább. Belehalok, hogy nincs velünk. Mit tegyek? Meddig várjak?
Kérem, aki ítélkezni akar, az inkább ne írjon semmit, mert tisztában vagyok én mindennel, és tényleg nem erre van szükségem.
Hát ezzel elég sok gond van...
A házassága sosem volt jó? Kamu. Valamiért elvette annak idején, és látod, még most is velük van.
Persze, hogy pszichés problémái vannak a feleségnek, nincs az a nő, aki nem érzi, hogy megcsalják, ha nem is tudatosul benne. (ha igen, akkor pláne.) Ettől függetlenül a házassága és a saját problémáit nyilván neki és a férjének kell megoldani, nem Neked. Csak azt akartam ezzel mondani, hogy nem kinyomozható, hogy a problémák mekkora részben a ti viszonyotok következménye, és mekkora részben következménye a ti viszonyotok a problémáknak. Hogy már eleinte is arról hallottál, hogy rossz a házasság, az nem véletlen, szerinted melyik csalfa férj indul csajozni azzal a szöveggel, hogy "amúgy van egy szép feleségem, az ágyban istennő, a konyhában tündér"...???
Szerintem egy jó megoldás van: összeszorítod a fogad, eltűnsz az életükből, fogod a gyereket és felneveled (bár hogy mit fogsz neki mondani, ha kicsit nagyobb lesz és az apjáról kérdez, az remek kérdés...) és szépen békén hagyod őket. Meg kell barátkoznod a gondolattal, hogy te bizony itt a harmadik vagy, akit nem fognak felvállalni.
(Véleményem van, de nem terhellek vele, hiszen nem ezt kérted, ítélkezni meg egyébként sem az én dolgom. No és mondjuk az pofázzon, aki még soha semmit nem rontott el.)
"Magas társadalmi pozícióban van (én is)."
Na igen, arisztokratáéknál divat, hogy mindenki, mindenkivel kufircol ... de elválni az nem divat, akkor megfeleződne a vagyon. Megszívtad ...
Én egy ilyen "szerelemnek" a gyümölcse vagyok.Pont ilyennek.Anyám csak azért tartott meg, hogy az akkor magas pozícióban lévő, nős apámat elmarja a feleségétől, és két gyermekétől.12 évig próbálkozott, nem ment neki.Ezt beláttván alkoholista lett, és még nem voltam 17, amikor meghalt, itthagyva engem egyedül, a 80 éves nagymamámra.Soha nem fogom megbocsájtani neki, hogy egy eszköz voltam az aljas tervéhez.Apám küldte a gyerektartást, zsebből, nehogy kiderüljön a munkahelyén, hogy van egy gyereke balkézről, majd ahogy ez a kötelezettsége lejárt, meg is szakadt a kapcsolatunk teljesen.Addig legalább egy évben egyszer láttam.Ma már 33 éves vagyok, van egy szerető férjem, egy csodálatos fiam, de az egész fiatalságomra rányomta a bélyegét egy ember mérhetetlen önzősége, aki nem volt más, mint az anyám.
Azt hiszem, Te is így fogsz járni, és a Te gyermekedre is ez vár, mint énrám.Gratulálok.
Köszönöm mindenki válaszát. Tanulságos volt. Bár kértem, hogy ne különböző kritikákat írjatok, mert én tisztában vagyok mindennel (és attól, hogy páran lehordtak a sárga földig, nem "világosodtam fel" jobban), de ezeket is köszönöm.
Annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy a magyarázatban leírtam, hogy a feleség valaki mással élt együtt egy évig. Teljesen nyíltan, a férj (gyerekem apja) elköltözött, mikor kiderült, hogy a felesége viszonyt folytat egy másik férfival, hosszú ideje. Én ez alatt a külön élési időszak alatt ismertem meg ezt a férfit. Papíron házas volt, de a gyakorlatban külön éltek. Aztán mikor a felesége látta, hogy az új pasi nem hoz annyi pénzt a házhoz, és nem is visel el mindent, a gyerekekra való hivatkozással visszaköltöztette magához a férjet.
2. A feleségének tizenöt éve vannak pszichés problémái, én akkor még kiskorú voltam, mikor jelentkeztek rajta a mániás depresszió tünetetei, ezért nem hiszem, hogy én váltottam ki azokat.
3. Nem vagyok arisztokrata
4. Sem alkoholista nem leszek, sem öngyilkos, és a gyermeket mindennél jobban szeretem, és az a legfontosabb számomra az életben, hogy a lehetőségekhez képest indent megadjak neki. Az apja - bár nem hordeti a nagy nyilvánosság előtt, hogy az ő fia - rendszeresen látogatja, foglalkozik vele, stb. A kérdésemet ettől függetlenül írtam ki, mert én (és hangsúlyozom, én) legbelül nagyon szenvedek és nagyon rosszul érint ez a helyzet. Mikor összejöttünk, arra számítottam, hogy lesz egy sima válás, és együtt is maradunk. Miután különböző okok miatt hazaköltözött, akkor is arra számítottam, hogy ilyen elpzmények utén nem tarthat örökké a házassága. Lehet h tévedtem, biztos, hogy hibáztam, és igen, ettől érzem magam ennyire rosszul. Ahogy valaki írta, Isten nem ver bottal. De ezt is mind hozzátartozik a töténethez, mielőtt jogerősen is leszögeznétek, hogy én vagyok az antikrisztus.
Még egyszer köszönöm a válaszokat, kíváncsi voltam, hogy kívülállók hogy látják az esélyeket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!