Érdemes egy fizikai munkással megismerkedni? Kinek van fizikai munkát végző párjuk?

Egyetértek az előzővel.

Nem tudtam elvonszolni egy színházi előadásra, egy koncertre, nem azért mert nem érdekelte, de a "nyakkendős" öltözéket nem tudta elviselni. Egy idő után úgy fordult, hogy én "a vasalt nadrágosok" között vezető állásba kerültem, attól kezdve több pénzt vittem a közösbe, mint ő. Ezt úgy fogta fel, hogy mostmár nem ő a családfenntartó. Egyéb, hasonló jellegű ezer probléma jött elő, ami egy idő után már nem volt kibírható. Én sem gondoltam, hogy ez lesz belőle, mivel a testvéreim is kétkezi munkások.

Érdekes felvetés. Én főiskolát végeztem, a férjem villanyszerelő (levelezőn később leérettségizett). Nagyon jól megvagyunk 8 éve, de gyerekkorunk óta ismerjük egymást. Már van 2 lányunk is.

A barátnőm építészeti művezető, a férje szintén villanyszerelő, most érettségizik :). Ők is fiatalon ismerkedtek meg, tök jól megvannak és nekik is van már 1 gyerekük, ill úton a 2.

Egy másik barátnőm agrármérnök, a barátja 8 általánost végzett. Hát egyenlőre ők is jól megvannak, majd meglátjuk mit hoz a sors, mert kicsit kapzárási pánikban szenvedett és hirtelen jött kapcsolat meg még gyerek is és másfél éve vannak még csak együtt. Ezt majd az idő kiforogja! Amúgy egy munkahelyen dolgoztak.

A füttyőgés náluk is megy! Férjem is csinálja. Este meg meséli, hogy hogyan reagálták le és milyen jól szórakoztak. Engem "fáraszt", de meghallgatom, főleg, hogy tudom milyen mikor utánna füttyőögnek az embernekés ugye minden reakció rossz... mert mindegyik lehet neveteni.

Nem az szamit, hogy mit dolgozik, amig tisztesseges uton

keresi a penzt es szeretitek egymast. Az, hogy mennyire jonnetek ki, csak akkor fog kiderulni, ha jobban megismered.

"szeretsz színházba, hangversenyre, múzeumba járkálni, külföldre utazni, zavarni fog, hogy a társad azt sem tudja, hogy mit lát."

Ezt a marhaságot honnan veszed?Fogalmad nincs elemi dolgokról!

Én csak egyetlen fizikai munkásról tudok nyilatkozni, akivel én éltem 5 éven keresztül.

Jóképű, jó dumás pasi volt, térdremegtető bókokkal. A jég hátán is megélt, de abszolút tanulatlan volt, 8 általános végzettséggel.. Az érdeklődési körünk teljesen más volt, ő kocsik, haverok, disco, Balaton, én pedig színház, koncert, múzeum, városnézés. Nem érdekelte a történelem, irodalom, semmi olyasmi, ami engem igen, és szívesen elbeszélgettem volna vele róla. Életmódunk, értékrendünk teljesen más volt. Persze ha beszélgetni akartam vele, vagy közös programokat szervezni, akkor kénytelen voltam én alkalmazkodni az ő igényeihez, hiszen ő nem tudott az enyémekhez.. Ennek az lett a vége, hogy ő mindent megkapott, és pedig szenvedtem, amiért bizonyos igényeim kielégítetlenek maradtak.

Talán éppen azért, mert műveltebb és tájékozottabb voltam nála, elkezdett velem versengeni. Próbálta minél kisebbnek feltüntetni az érdemeimet, és meggyőzni arról, hogy tulajdonképpen én kevesebbet érek, mint ő. Féltékeny volt a munkatársaimra, barátaimra, családomra, mindenkire, jóformán ki sem tehettem a lábam a házból, mert szerinte a nő szerepe annyiból állt, hogy kiszolgálja a férfit mikor megfáradva hazatér a haverokkal eltöltött este után.. Mikor már abszolút nem bírtam elviselni a hozzáállását, akkor az egyetlen eszközhöz nyúlt, amiben nem győzhettem én: a fizikai erőhöz.

Én nem mondom, hogy minden fizikai munkás agresszív vadállat, de hogy gyakran két külön világ a szellemi munkás és a szakmunkás, az biztos. Persze ismerek közöttük olyat, aki szabadidejében fest (nem falat:P), olvas, műveli magát, verseket ír és hasonlók, de szerintem nem ez a jellemző közöttük.

Ismerd meg a srácot, és annak alapján ítéld meg, van-e bármi közös bennetek. Én tuti, hogy nagyon szemfüles leszek, ha legközelebb ilyen döntés elé kerülök..