38/L Mi a véleményetek? Fél évig lakott nálam a barátom. Egy év együttjárás után költözött hozzám. Folyt. Alább

Nem csodálom, hogy külön mentetek. Ahol azt kezdi az ember számolgatni, ki mennyivel járul hozzá a napi megélhetéshez, kinek mennyit ér bármilyen megmozdulása, akkor ott már baj van. Ha azért él együtt két ember, mert szeretik egymást, akkor igyekeznek közösen megoldani az életüket és nem méricskélni, kinek, mennyi a kötelessége anyagiakban.

Tudom, a legtöbb ember szűkölködik. De egy kapcsolatnál természetesnek kellene lenni annak a szónak, hogy KÖZÖS ÉLET.

Remélem, a következő kapcsolatodban megérted majd, mire gondoltam.

Én a páromhoz költöztem oda. Először felesben fizettük a lakbért, meg a kosztpénzt. (Neki van egy 6éves kislánya, aki heti 2-3 napot nálunk van.) De nem kezdtem el számolgatni, hogy mennyivel vettünk többet a gyerek miatt, vagy hogy többet eszik a párom, mint én? Vagy, hogy én vettem valamit a lánynak, a saját pénzemből, stb. Amikor pedig felmondtam, természetes volt a páromnak, hogy 1-2 hónapig nem fizettem bele a lakbérbe, mivel nem volt bevételem. Azóta teljesen közös kasszán vagyunk. És nincs semmi problémánk.

Szerintem, ha 2 ember összeköltözik, akkor a problémákat is automatikusan fel kell, hogy vállalja. Csak sajnos sokan nagyon anyagiasak, és a pénz fontosabb nekik, mint a partnerük.

Az a véleményem, hogy az anyagiak ilyen mérvű méricskélése akkor és csak akkor igazságos, ha a házimunka is meg van osztva. Ez esetben jogos lett volna, egyébként nem.

Attól még nem lesz kiábrándító egy kapcsolat, hogy mindkét fél kb.ugyanannyit rak bele, attól sem, hogy ezt megbeszélik előtte - DE ezt nem csak anyagiakra kell érteni.

Szerintem is kihasznált. Mondjuk, h a lakáshitelbe nem szállt be, az azért megérthető, hiszen az a te lakásod, a te neveden van. Viszont azt ő is tudhatta, h két önálló keresettel nem rendelkező gyermeked van, és ha már téged "bevállalt", úgy lett volna a normális, ha őket is tehát a kaját meg a rezsit nem harmadolni, negyedelni, hanem felezni.

Ugyan a saját példámon ezt nem tudom alátámasztani, de anyukámén igen. Ő a párjával kb másfél év után cuccolt össze, és mivel én még főiskolára járok, így jöttem anyával. A pasinak már a kapcsolatuk első pillanatától kezdve egyértelmű volt, h itt vagyok én is, és soha egy olyan megjegyzése nem volt, h nekem ne fizetne valamit (vagy az én részemet fizesse anya), sőt néha még meg is kérdezi, h kell -e pénz. Persze pénzt se tőle, se anyától nem szoktam kérni (elfogadni is csak akkor, ha nagyon szorult helyzetben vagyok).

De jó esetben a közös felelősségvállalás anyagilag és az otthoni feladatok terén természetesen kialakul. Nyilván az a legjobb, ha a felek könnyen megegyeznek, és senki sem marad belül sértve.

20.19

Valamilyen szinten neki volt igaza. Fizette a költségek ráeső részét. A te lakásodhoz pedig miért járult volna hozzá? Más lett volna a szitu,ha összeházasodtok.

Azt neked is tudnod,kell,ha a család egy fővel bővül,akkor a mosás,főzés stb is több idő.

Ha a lakásodhoz is hozzájárult volna,akkor most hogyan rendeznéd felé a tartozásodat?

A gyerekeidet pedig nem köteles valóban eltartani.

Házasságban minden közös,mert a házasság egyúttal azt is jelenti,hogy együtt akartok maradni. Az együttélésben viszont ez nincs benne.

"Azt neked is tudnod,kell,ha a család egy fővel bővül,akkor a mosás,főzés stb is több idő."

Igen, de ha ott lakik vele egy másik FELNŐTT ember, akkor miért ne oszthatnák meg?

Teljesen jogos, hogy a kérdező ezt igazságtalannak érezte, bár én nem több anyagi juttatást vártam volna el, hanem több hozzájárulást az otthoni munkákhoz.