Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?

17:17 "Azért, mert minden ember magában keresi a hibát, ha valamit elront. Ez törvényszerű." - Ez a Te törvényed? Akkor közlöm: nincs hatalma felettem. :D

Mindenki eltanul ilyen törvényeket a közösségtől, ahova tartozik. Az első, legszűkebb közösségünk a család, de a lakóhelyünk, az iskolánk, a barátaink is megpakolnak minket ilyen viselkedésmintákkal. Csakhogy ezek korántsem törvények abban az értelemben, hogy ne lehetne másképp cselekedni. Tehát ez, amit leírtál, bár gyakori, de NEM törvényszerű. Ha megvizsgálod az okokat, és úgy találod, nem hibáztál, legalábbis nem úgy, hogy annak egyenes ok-okozati következménye az, ami történt, és te mégis ragaszkodsz ahhoz, hogy ez a Te hibád, akkor egyszerűen butaságot csinálsz. (Valakitől eltanultad azt a helytelen viselkedési mintát, hogy ilyenkor ezt KELL tenni.) Csakhogy ez hülyeség! (Kőolaj -> Nem finom!!!) :) Honnan tudom? Egyszerű: ez a fajta viselkedés nyilvánvaló zsákutca és nem vezet sehova, tehát nem lehet hasznos. Kérlek, ne is terjeszd ezt az ideológiádat, mert komoly kárt okozhatsz vele másoknak! Inkább próbálj tőle megszabadulni te magad is!

A kérdező hozzáállása sokkal egészségesebb, hasznosabb.

43/F

Hát szerintem van amikor jobb meg nem kapni valamit.

Attól függ mennyire vágyunk rá,és mióta. Ha évek óta vágyom valakire,valamire és egy hajszál választ el tőle, akkor ne utolsó pillanatban derüljön már ki hogy szar se ért a törekvésem :D

Sokkal rosszabb meg sem kapni, mint elveszíteni.

Gondold végig, melyik rosszabb. Úgy leélni az életed, hogy nem kapsz meg semmit.

Vagy úgy, hogy megkaptad, egy darabig élvezted, átélted, de aztán elveszíted.

Az első esetben semmi jóban nincs részed, a másodikban pedig két dologgal is gazdagodsz: az átélt jó élményekkel, meg azzal a tapasztalattal, hogy milyen elveszíteni valamit.

Szerintem a válasz személyiségfüggő. Igazából az a lényeg, hogy ki hogy viszonyul hozzá.

Mindkettőben meg lehet találni a jót. (Persze kérdés, hogy kinek mi a jó).

A nem megszerzésben ott a vágy, a fejlődés lehetősége, melyet a vágy ösztönöz, az örök cél, mely motiválni tudja az embert. A lehetőségek változatlan keresése, a különböző utak kipróbálása, az utakon való újabb és újabb kihívások. És a biztonság, melyet a tudatlanság ad, ami megóv minket.

Az elvesztésben ott a boldogság, amit sokan írtak. Minél fontosabb valami, annál fájdalmasabb az elvesztése. Ami azt jelenti, hogy minél fájdalmasabb az elvesztés, annál boldogabbá tett az, amit/akit elvesztettünk. Az, hogy elvesztettünk valamit/valakit, magában foglalja azt, hogy a boldogság amit éreztünk végig kíséri életünket. A boldogság, amit elmesélhetünk, amit tovább adhatunk. Amit felidézhetünk a nehéz pillanatokban, ami segít és erőt és akár reményt adhat. Reményt arra, hogy ismét lehetünk még ilyen boldogok, akár boldogabbak is. A tanulás lehetősége itt is meg van. Lehetőség van abban is, hogy küzdjünk azért, amit elvesztettünk, hogy a gyengeségeinket fordítsuk lehetőséggé/erővé, hogy újra miénk legyen az amire/akire vágyunk. És ugyan úgy meg lehet a lehetőségünk arra is, hogy olyanért, vagy jobbért küzdjünk. Ha tudjuk milyen volt az elvesztés tárgya, a veszteség mutathatja az erőt.