Mi rosszabb? Elveszíteni valamit, vagy meg sem kapni?

Szerintem is rosszabb meg sem kapni, mint elveszíteni.

Mert ha megkaptad, akkor már legalább volt benne részed, átélhetted, élvezhetted...

De pl. mennyivel rosszabb ha valaki nem találja meg a nagy szerelmet, tehát sosem tud igazán boldogan élni, azaz nem tapasztalhatjha meg, mi is az az igazi boldogság. Sokkal jobb inkább 10-15 évet élni a nagy ő-vel, és addig is a felhők között járni, minthogy még az a 10-15 év sem adasson meg.

És szerintem ez igaz álmaink munkahelyére, bármiféle emberi kapcsolatokra is.

Esetleg a munkahelyen gondolkodnék el kicsit, ha jól fizető. Mert rossz megszokni a jólétet, és alacsonyabb szinvonalba esni.

De ha itt sem vesszük figyelembe az anyagiakat, csak a dolgok érzelmi részét, akkor jobb mindent megélni, átélni. Mert minden boldog perc amit már átéltél, az a tiéd marad.

"Azért részben, mert nekem még nem megy ez az "ennek így kellett lennie" szerű beletörődés. Még reménykedek :)"

Nem kell velem egyet érteni, viszont azt hiszem, kicsit másképp értettem, mint ahogyan a válaszod alapján Te gondolod. A halál az élet része. Aminek van kezdete, annak vége is van. Ez ilyen egyszerű. Ami a kettő között van, az viszont alakulhat végtelen sok módon!

Én nagyon bánnám, ha az életem attól való félelmemben, hogy elveszíthetem a szerelmet, úgy alakult volna, hogy soha nem is merem a kezembe fogni, pedig megkaphattam volna. Megkaptam és később elveszítettem. Nagyon fájt. Aztán boldog lettem újra. Mert a boldogság egy képesség is, ami tanulható. Alakulhatott volna másképp, a végén úgy is "elveszítettem" volna, ahogy el fogom veszíteni a házam, az autóm, a párom, a gyerekeim. Valamikor, valahogyan mindenképp így lesz ez. Tény.

Belátni azt, hogy van a halál és mi mégis lehetünk boldogok abban az időben, ami nekünk adatott, nem kényszer, hanem lehetőség. Csodálatos lehetőség. Felszabadító gondolat.

43/F

szerintem meg sem kapni,

igaz ha elveszítesz vmit, akkor egy ideig nagyoon fáj, de legalább okozott boldog pillanatokat, ha meg se kapod akkor boldog pillanatot se kapsz...

Ha tárgyról van szó, akkor az elveszítésre szavaznék.

De ha érzelmek is belekeverednek (pl: szerelem) akkor fene tudja. Gondolom elhagyott... gondolom ez most fáj neked... viszont azt is gondolom, hogy sok mindent megtapasztaltál, és megtudtál, főleg saját magadról, nemde? Akkor meg megérte, hisz egy lépéssel előrébb vagy mint teszem azt 3 hónapja, nemde? Gondolj arra, hogy valaminek a vége egy új kezdet is egyben :) Tudod hogy mire figyelj legközelebb, és hogy hogyan válassz társat. Tehát ha tanulsz a dolgokból, akkor a legjobb dolog a fenti kettő közül a valaminek az elvesztése, hisz abból tanulsz...ha valakit meg meg sem kaphatsz, az szerintem hosszú távon frusztráló és csak magadat becsülöd le vele, nemde? Abból nem tanulsz semmit, csak nyomorba döntöd önmagad...

17:17

Miért kellene magamban keresni a hibát és miért kellene bosszankodnom? Egyik sem szükségszerű :)

Azért, mert minden ember magában keresi a hibát, ha valamit elront. Ez törvényszerű. Mit csinált rosszul, mit kellett volna másképp... Ha valakit kirúgnak az álom munkahelyéről azért, mert picit szétszórt volt és lankadt a figyelme hidd el nekem, hogy teljesen kész lesz és emészteni fogja magát, hogy miért nem becsülte meg jobban és miért nem erőltette meg magát egy picit ... Egy pár esetében ugyan ez. Miért nem törődtem vele többet, miért nem vettem észre a jeleket, miért alakult ki ez?? Stb.stb.