Mit mondjak, hogy vegyem rá a páromat, hogy legyen kisbabánk?
Szeretnék vele beszélgetni , hogyha ő nem megy bele akkor elhagyom. Mert tényleg így gondolom. Mert nem szeretnék már többet megalázkodni azzal ,hogy mindig minden úgy van ahogy ő tervezi ahogy ő akarja.Pedig most nálam nagy a tét.
Csak nem tudom ,hogy fogjak hozzá úgy ,hogy ne veszekedés legyen, vagy ne az legyen ,hogy megfogja magát és elmegy.
Annyira szeretem ,vele képzelem el az életemet. És félek ha rosszul fogalmazom akkor utána megbánom.
Már nem egyszer próbáltam vele megértetni a helyzetet 0 sikerrel. Ti ,hogy csinálnátok és mit mondanátok?
Itt egy előző kérdésem ami miatt szeretném ezt csak már nem lehet kiemelni.
http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..
válasza:Én azt gondolom hogy a párod valószínűleg már nagyon jól átgondolta ezt az egész gyerek-dolgot, nem hirtelen felindulásból mondja hogy nem akar. Mit vársz? Hogy valahogy talán mégiscsak meg tudod győzni? Esetleg ha megzsarolod azzal hogy elhagyod, akkor majd másképp fogja gondolni, hirtelen mindenáron gyereket akar majd, és boldog családként éltek amíg meg nem haltok? Ugye érzed, hogy ez abszurdum?
Ennyi erővel tényleg menj spermabankba, az eredmény ugyan az lesz (te és egy baba, apuka nélkül), ellenben nem kell felesleges köröket lefutnod. Szerintem a ti kapcsolatotok már akkor el volt vágva, amikor az első kérdést feltetted.
Két lehetőség van:
-belemegy a gyerekbe, puszta kényszerből, lelkiismeretfurdalásból, vagy másból, de több mint valószínű hogy meg fogja bánni, nem akar se gyereket, se családot egyelőre, keserűség marad benne és nem tudja teljes szívéből szeretni a gyereket, téged meg pláne nem, aki belekényszerítetted az egészbe, és előbb-utóbb lelép
-nem megy bele a gyerekbe, de vele maradsz mert "jaj annyira szeretem", de minidig is benned marad az elfojtott keserűség, és őt fogod hibáztatni ha tényleg nem lehet gyereked, vagy ha lehet is még, akkor is benned fog maradni hogy "biztos nem is vagyok neki fontos, mert ha igen akkor...) Ez az érzés előbb utóbb megkeseríti a kapcsolatotokat, és te hagyod el.
-szimplán fogod magad, és annak reményében hogy találsz egy olyan pasit aki 1 éven belül felcsinál, elhagyod a párod. Ennek a verziónak lenne a legtöbb értelme. Előbb utóbb így is-úgy is szakítás lenne a kapcsolatotok vége.
válasza:Engem ezért hagyott el a barátnőm annó (még 20-21 évesen), mert nem ígértem meg neki a gyereket rá 3-4 évre, jah és az esküvőt 1 évre.
fél év múlva dobott és keresett egy másik srácot, akitől kb 1-2 év múlva már gyereke is lett.
hagyd a srácot, ha nem akarja, akkor nem akarja. Ilyet ugyanúgy nem szabad erőltetni mint a szex -et ha a másik nem akarja. Van aki azt mondja, hogy micsoda szar a párod mert nem szeret, hogy nem megy bele, stb.
Ennyi erővel ha a párod gruppen partit akarna tartani, vagy mélytorkozni veled és te ellenzed, akkor te sem szereted ugye?
A szeretet nem arról szól, hogy mindent megteszünk a másiknak egy csettintésre, hanem arról, hogy elfogadjuk egymást tudod jóba-rosszban, arról, hogy képesek vagyunk kompromisszumokat kötni aminek az eredménye mindig az, hogy az egyik félnek kicsit rosszabb lesz. De egy normális kapcsolatban mind2 fél hoz áldozatokat.
Véleményem szerint te nem szereted igazán a srácot, vagy jobban mondva jobban szereted az álmodat, hogy gyereked legyen. Így pedig nincs értelme, hagy elmenni.
Egy normális kapcsolatban a gyerekvállalás egy hosszú folyamat. Nem normális amikor valaki 2 hét ismeretség után költözik össze a párjával, nem normális amikor fél év után már megy a terhesség, stb. Ki kell egymást ismerni, hisz nem vállalok gyereket olyan emberrel akit nem ismerek eléggé. Ugyanúgy ahogy nem alapítok céget sem egy tök ismeretlen emberrel, mert a végén bedőlhet.
Érted amit mondok?
válasza:Elég sz@r helyzetben vagy, de tényleg ne várd el a 22 éves, szinte még gyerek barátodtól, hogy bevállaljon egy gyereket, amit nem akar.
Az én párom 33 éves, 4 héten belül érkezik a babánk, és konkrétan 16 hétig volt sokkos állapotban, mikor kiderült, hogy jön a baba, mert úgy érezte, nem élte még ki magát.
Ha hazaért, zárd be az ajtót, nyúld le a kulcsait, és próbálj meg beszélni vele. Zárt ajtónál csak nem szalad el. Megértem, hogy mit érzel, és mit szeretnél, csak sajnos nem a megfelelő pasi van melletted, de vigyázz, nem teheted tönkre az életét.
válasza:Szerintem keress valaki mást. Sajnállak, hogy így átvert :( Az én férjem 23 éves volt mikor fogant a picink és 24 mikor megszületett. Attól függ ki hogy áll hozzá. Nagyon jó apa és nagyon szereti a lányát.
De valószínüleg nagyobb az esély idösebb korosztályban. Szerintem mindegy hogy kezdesz neki a beszélgetésnek, hiszen ö már eldöntötte, hogy nem. A szakítást meg nem lehet kevésbé fájóan elmondani. Ne húzd túl sokáig, hogy legyen idöd mást találni.
Kitartást és sok sikert kívánok!
23/N
válasza:Már egyszer feltettem ezt a kérdést!Válaszolna rá valaki?Esetleg a kérdező??
"Rákot megelőző állapotban vagyok"
Ezt elmagyaráznád nekem? mert ezt nem nagyon értem..
38/N
válasza: válasza:09:58 -nak részben igazat adok.
Amiben nem:
"A szeretet nem arról szól, hogy mindent megteszünk a másiknak egy csettintésre, hanem arról, hogy elfogadjuk egymást tudod jóba-rosszban, arról, hogy képesek vagyunk kompromisszumokat kötni aminek az eredménye mindig az, hogy az egyik félnek kicsit rosszabb lesz."
Én hajlottam felé és kompromisszumot is kötöttünk. Én vártam egy évet,hogy hátha gyógyulok és akkor nem kell még baba. Utána megint műteni akartak ,de a doki mondta ,hogy várjunk még 3 hónapot. Azt mondta a párom ,hogyha megjön az eredmény akkor átbeszéljük. Nem így lett. Én hajlok az felé ,hogy kockáztatok mert tiszta szívből szeretem , de ő nem úgy látszik. Már mikor félre akart lépni akkor kellett volna elhagynom. De mellette maradtam ,mert elmondta ,hogy mi miatt csinálta. Ugye jóban -rosszban.
És ez úgy így lenne ,hogy egészségben betegségben. Egészen amíg anyuci tele nem tömte a fejét mikor terhes voltam dolgokkal teljesen másmilyen volt.
"Ennyi erővel ha a párod gruppen partit akarna tartani, vagy mélytorkozni veled és te ellenzed, akkor te sem szereted ugye? "
Azért ez egy kicsit durva. Azt hiszem ezzel nem összehasonlítható.
"Véleményem szerint te nem szereted igazán a srácot, vagy jobban mondva jobban szereted az álmodat, hogy gyereked legyen. Így pedig nincs értelme, hagy elmenni. "
Ha nem szeretném már akkor elhagytam volna mikor terhes voltam és azt mondta az anyja hatására ,hogy vetessem el! Ez pedig lehet ,hogy álom. De könyörgöm nőből vagyok és már rég bennem van az anyai ösztön. Gyerek nélkül nem lenne teljes az életem!
14:08 Gondolom a papteszt rákosodásra hajlamos sejteket mutatott ki. Anyámnál is ez van, már vagy 8 éve, és semmi baja. Úgyhogy azért annyira nem biztos hogy rohanni kell.
Nem csak a papteszt hanem az előző műtétemnél a szövettanba is azt találtak. Akkor azt mondta a doki ,hogy jókor volt a műtét mert 2-5 éven belül elrákosodott volna az a rész. Az épben metszették ki ,de mindhiába mert műtét után még rosszabb lett az eredmény.
Nem tudom anyudnak mi van a papírjain stb. De egyik sem összehasonlítható ,mivel minden szervezet másképp reagál a betegségekre!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!