Hogyan lehet ezt átvészelni? Lent:

Úgy gondolom az én esetem nem mindennapos, és bármilyen tanács jól jönne, hogy hogyan tegyem túl rajta magam.

A barátommal (vagyis már csak volt...) majdnem 3 és fél éve jártunk, amikor 1 hónappal ezelőtt telefonon bejelentette, hogy belép a Hit Gyülekezetébe, leteszi a cigit, nem fog inni, és... innentől nem férek bele az életébe.

Ez a kijelentése után pár napra rá eljött a cucciért, és azóta sem láttam....

Beszéltünk telefonon, de olyan szinten csak Úr és az Ő dicsérete volt a téma, hogy úgy éreztem, nem is ugyanazzal az emberrel beszélnék, aki a társam volt eddig...

Nem tudom ki vette rá erre, vagy mi motiválja, de nem keres és nagyon fáj.

Tényleg jár, mert láttam, engem is hivott, de nem éreztem késztetést arra, hogy elmenjek.

Hiányzik.. nem mondta ki hogy vége, csak annyit mondott nem férek bele az életébe.

Szörnyű ez, hogy bennem van a remény arra, hogy visszatalál hozzám, pedig ésszel felérem, hogy nem lehetne ennek folytatásra, de szeretem... minden tette ellenére.

Nem tudom miért irom le, talán még hetekkel később sem találom helyem.

1 hónapja még szeretett, aztán telefonon eldobott, mert Ő más utat akar járni, ami talán a helyes.... de én úgy vélem, hogy nem az.

Várom, hogy keressen, várom, hogy mondjon valamit, de a telefonom néma, pedig éveken át szinte minden este felhivtuk egymást, ha nem együtt voltunk. Ha nem hivtam, hiányolta.. most meg...

Fogalmam sincs mibe kapszkodjak, hogy jobb legyen.

Amúgy mindketten 24 évesek vagyunk.

Köszönöm, hogy elolvastátok.