Nagyon vonz ez a nő, de nem enged magához közel senkit. Miért nincs családja, senkije? Meg tudom hódítani egyszer?

talán hasonlóak az indítékai, mint nekem:

én sem szoktam a magánéletemről beszélni. ha rákérdeznek, terelek. van 1 szeretőm, akivel csak a szex miatt járok össze, és ez a kettőnk dolga. van 2 jó barátnőm, de ők máshol dolgoznak. minek mesélnék róluk a munkatársaimnak, ha nem ismerik őket, közük nincs hozzájuk?

én sem pasizok. elég a szeretőm, de nem vágyok komoly érzelmekre. akárhányszor szerelmes lettem, jól elbánt velem az illető, több megaláztatásra, keresztülnézésre nincs szükségem. már én veszem palira a férfiakat, nem ők engem.- kedves vagyok velük- de ha elkezdenek nekem lelkizni, meg bókolni, ott lépek le... ezért tudok kevés emberrel barátságot létesíteni, akik amúgy értékesek lennének, ha nem zavara be a képbe a részükről érzelem/vágy.

A családomról én sem beszélek, szintén azért, amiért a barátnőimről - nem tartozik 1 munkatársra szerintem.

a másik, hogy kollégával nem randiznék akkor sem, ha hirtelen hiányoznának a pasik - mert ha nem sikerül, és vége lesz, kellemetlen utána kerülgetni, mindennap látni.

1. Nem "senkit" nem enged közel magához, hanem "téged". Nagy különbség.

2. Te nem a lányba vagy szerelmes, hanem magába az érzésbe és a lehetőségbe. A lányt ugyanis nem ismered. Ismerni majd akkor fogod, ha közel enged magához. Így csak egy álomképet alkottál a magad igényei szerint, ebbe vagy szerelmes.

Az élet van, akit arra tanít, hogy ne engedj senkit se közel magadhoz. 25 éves fejjel ÉN SEM randizom mert nincs erre szükségem és még a legközelebbi barátaimmal is tartom a távolságot. Mert mindig rossz annak a vége, nincs oylan, hoyg nem.

Van, akinek ez megéri, mert nem képes egyedül létezni, van aki meg tisztában van vele, hogy egyedül is egységnyi helyet foglal el a térből. Nem szerelmes beléd halálosan, íg ynem érné meg neki. That's life.

Hacsak nem hisztizik, de 28 évesen nem hiszem, hogy ilyen éretlen lenne, főleg egy nő, akik korábban megérnek.