Milyen volt a párotok, mielőtt összeházasodtatok?

Nem felelek meg a kitételnek, amit írtál, de azért válaszolok, hogy valaki írjon jó példát is. :)

A párommal már több mint másfél éve együtt éltünk, mielőtt összeházasodtunk. Akkor is segített a házimunkában, meg most is segít. Igaz, a nagyobb részét természetesen én vállalom, mert most nem dolgozok, viszont bármikor segít, ha megkérem és van, hogy kérni sem kell rá, elég, ha látja, hogy fáradt vagyok.

Bár én sem felelek meg a kitételeknek, de azért leírom...

A férjem dolgozik, én nem [szerencsére bőven megélünk így is], így természetesnek vettem, hogy én viszem a háztartást. Persze, olyan dolgokban, minthogy pl. fát vág, begyújtja a kandallót, füvet nyír, vagy amíg főzök, addig megterít, kaja után lerámol, alkalomadtán elmosogat, felporszívóz, reggelente kávét főz, hétvégente reggelit, szóval ilyen apróságokat megcsinált papír előtt, papír után egyaránt. [Többet nem engedtem neki.]

Aztán kiderült, hogy állapotos vagyok. Azóta azon is hepciáskodik, ha főzök! Egyedül a vasalót nem rántja ki a kezemből (ahhoz nem ért -szerencsére).

Te az egyik véglet vagy, én a másik. És egyik sem jó :)

Tényleg elgondolkoztam, hogy akkor most mi is kell a nőnek? :D

mi nem házasodtunk össze, sztem nem is fogunk.

2 éve együtt élünk, tulajdonképpen nincs panaszom rá, amit kérek megcsinálja, ha nem mondom, akkor annyira nem veszi észre, de legalább lehet rá hatni :D

a háztartást én viszem, jobb is így, mert ő csak még nagyobb kupit csinálna :D

nincsenek túl nagy elvárásaim, tudom, h sokat dolgozik, de sosem megy a velem töltendő idő rovására.

ha megkérem, h menjünk el vásárolni, akkor elvisz, leviszi a szemetet, beveri a szöget a falba, összeszereli a szekrényt, beágyaz, kitereget.

a többi az én dolgom, de nem lázongok, elégedett vagyok az életünkkkel :D

Szia.

Én tettem fel nemrég a lustasági kérdést :)

Érdekes, mert a gyerek születése után eltelt 2 v 3 hónap és akkor lett ENNYIRE ilyen. 5 éve vagyunk együtt. Mondjuk az ezt megelőző időszakban sem volt valami 'fitt'.

És igen, valószinű ezt hozta otthonról. Amikor még ismerkedtünk és elmentünk a szüleihez látogatóba keltegettem 9-10 felé, erre az anyja engem hordott el, hogy mindek keltegetem a kisfiát, hát fáradt szegény, had pihenjen. Mondom OK. Aztán délben v délután mikor felkelt elé tette a kaját és mig ő evett, a mama kitakaritotta a szobáját, majd jöhetett a délutáni szieszta...:S Délutáni szundi után ugyanez. Ezután mint a vámpirok éjszaka kelt életre...Hát nem vagyok sűrű vendég náluk. Én nem ezt a példát láttam otthon, akármilyen is lett az anyám, soha nem volt lusta, sem az apám.

Majd meglátjuk mi lesz belőle, bár mindig mondom neki, ha a fiam kamaszkorba lép, fogom tudni ez mivel is jár, mert ő pont igy viselkedik 30 éves létére.

Az en ferjem csak a porszivozast, funyirast csinalja magatol (funyiras nalunk kb. evi 5-6 alkalom csak), de ha kerek segitseget valamiben, segit, nem morog. Csak en pl. nem szeretem, ha valaki mas van a konyhaban, mikor fozok vagy mas pakolja el a dolgokat, mert o nem osszeszedett es nem tud fozni sem. Ez a hazassagunk elott is igy volt, sot...eleg hanyag volt, a ruhait a foldre szorta, nem tudta osszehajtani. Anyukaja nem tanitotta meg - mondta utolag anyosom, hogy rajott, hogy ez nem volt jo. Amugy mindenben tamogat (anyagilag is ugye o a kereso) meg a gyerekunkkel is probal segiteni, mikor itthon van (az nem gyakran van viszont, van, mikor honapokig tavol van munka miatt es akkor minden ram marad).

De mivel en nem dolgozom, hanem itthon vagyok a babankkal, meg tudok mindent csinalni. Ha majd en is dolgozom, akkor masabb lesz, de ha nem, az sem baj.