Mi a számodra legszebb édesanyához szóló vers/idézet?

A leghatalmasabb

Nem az a leghatalmasabb,

aki ország-világ ura.

Nem az a leghatalmasabb,

aki szelek, tengerek felett

uralkodik.

Nem az a leghatalmasabb,

akinek a legtöbb öldöklő

fegyvere van.

Az sem, akinek a legnagyobb

a kincse, a gazdagsága,

hanem az a leghatalmasabb,

aki embert szül a világra.

Szakály Dezső

Ágh István: Virágosat álmodtam

"Édesanyám virágosat álmodtam,

Napraforgó virág voltam álmomban,

Te meg Anyám fényes Nap voltál,

napkeltétől napnyugtáig ragyogtál"

valamint Zelk Zoltán Este jó c versének a vége:

"...Nem félek, de azért

sírni akarok,

szállok én is mint a füst,

mert könnyű vagyok...

Ki emel, ki emel

ringat emgemet?

kinyitnám még a szemem,

de már nem lehet....

Elolvadt a világ,

de a közepén

anya ül és ott ülök

az ölében én."

Az elsőt még ovi nagycsoportban mondtam Neki... Azóta is mindig ezzel köszöntöm Anyák Napján. A második pedig sokszor eszembe jut, amikor nagyon hiányzik... Pedig már 34 éves vagyok :)

Csoóri Sándor

ANYÁM FEKETE RÓZSA

Anyámnak fáj a feje,

nem iszik feketét —

Anyámnak fáj a feje,

nem szed be porokat:

szótlanabb sápadtsággal

feji meg tehenét,

szótlanabb sápadtsággal

söpröget, mosogat.

Anyámra durván szólnak

jöttment idegenek?

Anyám az ijedtségtől

dadog és bereked.

Sötét kendőjét vonván,

magányát húzná össze:

ne bántsa többé senki,

félelmét ne tetőzze.

Anyám utakon lépdel

s nem jut el sehova.

Szegénység csillagától

sebes a homloka;

vállára még az orgonavirág

is úgy szakad,

mintha csak teher volna,

jószagú kárhozat.

Nyár van égen és földön,

zene szól, muzsika,

Anyám csönd-sivatagján

el kell pusztulnia.

Gépek, gyártmányok zengnek

csodáktól szélütötten,

de egy se futna hozzá:

„segítek, azért jöttem”.

Anyámnak fáj a feje —

anyámnak fáj a semmi,

Anyám fekete rózsa

nem tud kiszínesedni.

Egy éjjel földre roskad,

megtört lesz majd, kicsi —

Bejön egy madár érte

s csőrében elviszi.